Oldal 330 [330]
OCR
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN) a szerepek, amikor például Szántó Zoltán remek gazdaságszociológiai előadását hallgattuk, én nagy lelkesedéssel, miközben a Közgazdasági Egyetemen végzettek kevésbé lelkesen, hiszen ,ezt már hallottuk, levizsgáztunk belőle". Mindezen történetekkel csak illusztrálni szeretném: az 1990 előtti, a mainál jóval kevésbé kiterjedt (csak 1990 és 2000 között a szociológia szakos hallgatók száma 8,3-szorosára nőtt) szociológusközegben is lehettek egymástól elszigetelt szakmai gócok. És sajnálatos módon, lehetettek és voltak is kiváló kollégák, akiknek kisugárzása — akkor, és időnként később is — nem terjedt túl ezeken a zárványokon. Stratégiám a következőkben: s 6.2.4 — először is felvázolok néhány , típusjelölő portrét..." s majd néhány olyan témát, szerzőt, könyvet tárgyalok, amelyek — bevallottan szubjektív megítélésem alapján — egyszerre képesek annak érzékeltetésére, hogy , mit is csinált" a társadalomtudomány, főleg a szociológia a Kádárkorban, illetve segíthet megérteni e korszak társadalmát is (ezáltal, hiszen máig nem tudunk szabadulni a korszak örökségétől, talán mai társadalmunk megértéséhez is hozzájárulhat.) E témák: — 6.3 A továbbélő szociográfia (részben a 4. fejezet , tiszteletére", hiszen a két világháború közötti korszak reprezentatív műfaja a szociográfia volt). — 6.4 Megszakítottság és folytonosság a magyar társadalomban (s itt lesz a kötet utolsó kitekintése a professzionális szociológiából — de, higgyék el, megéri). — 6.5 A , hatalomra került" munkásosztály, , vállalkozók," , polgárok"; végül: s 6.6 Egy elhagyott fejezet. 6.2.4 Néhány szociológus-portré Egy ,hagyományos" szociológiatörténeti tankönyvben természetesen sorolni kellene az életrajzi adatokat, a szakmai pálya fordulópontjait, az elismeréseket, vitákat, főbb műveket stb. De a 2020-as években? Az ilyen információkat bárki egy szempillantás alatt meg tudja keresni a világhálón, akkor van baj, ha valaki jó és megbízható értelmezéseket keres az interneten. Éppen ezért, az alábbi öt szövegrészlet a szó igazi értelmében nem is igazi „portre” (bär az egyszerűség kedvéért a továbbiakban idézőjel nélkül használom majd a kifejezést). Inkább szubjektív ecsetvonások, , sztorik," egy-egy fontos, adott személyhez kötődő fogalom vagy mű felvillantása. Nincs annak jelentősége, hogy ezen portrék hosszúsága nem szimmetrikus — mind az öt szerzőt + 329 +
