Oldal 330 [330]
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN)
a szerepek, amikor például Szántó Zoltán remek gazdaságszociológiai előadását
hallgattuk, én nagy lelkesedéssel, miközben a Közgazdasági Egyetemen végzettek
kevésbé lelkesen, hiszen ,ezt már hallottuk, levizsgáztunk belőle". Mindezen
történetekkel csak illusztrálni szeretném: az 1990 előtti, a mainál jóval kevésbé
kiterjedt (csak 1990 és 2000 között a szociológia szakos hallgatók száma 8,3-szo¬
rosára nőtt) szociológusközegben is lehettek egymástól elszigetelt szakmai gócok.
És sajnálatos módon, lehetettek és voltak is kiváló kollégák, akiknek kisugárzása
— akkor, és időnként később is — nem terjedt túl ezeken a zárványokon.
Stratégiám a következőkben:
s 6.2.4 — először is felvázolok néhány , típusjelölő portrét..."
s majd néhány olyan témát, szerzőt, könyvet tárgyalok, amelyek — bevallottan
szubjektív megítélésem alapján — egyszerre képesek annak érzékeltetésére,
hogy , mit is csinált" a társadalomtudomány, főleg a szociológia a Kádár¬
korban, illetve segíthet megérteni e korszak társadalmát is (ezáltal, hiszen
máig nem tudunk szabadulni a korszak örökségétől, talán mai társadalmunk
megértéséhez is hozzájárulhat.) E témák:
— 6.3 A továbbélő szociográfia (részben a 4. fejezet , tiszteletére", hiszen a
két világháború közötti korszak reprezentatív műfaja a szociográfia volt).
— 6.4 Megszakítottság és folytonosság a magyar társadalomban (s itt lesz
a kötet utolsó kitekintése a professzionális szociológiából — de, higgyék
el, megéri).
— 6.5 A , hatalomra került" munkásosztály, , vállalkozók," , polgárok"; végül:
s 6.6 Egy elhagyott fejezet.
6.2.4 Néhány szociológus-portré
Egy ,hagyományos" szociológiatörténeti tankönyvben természetesen sorolni
kellene az életrajzi adatokat, a szakmai pálya fordulópontjait, az elismeréseket,
vitákat, főbb műveket stb. De a 2020-as években? Az ilyen információkat bárki
egy szempillantás alatt meg tudja keresni a világhálón, akkor van baj, ha valaki
jó és megbízható értelmezéseket keres az interneten.
Éppen ezért, az alábbi öt szövegrészlet a szó igazi értelmében nem is igazi
„portre” (bär az egyszerűség kedvéért a továbbiakban idézőjel nélkül használom
majd a kifejezést). Inkább szubjektív ecsetvonások, , sztorik," egy-egy fontos,
adott személyhez kötődő fogalom vagy mű felvillantása. Nincs annak jelentősé¬
ge, hogy ezen portrék hosszúsága nem szimmetrikus — mind az öt szerzőt
+ 329 +