Page 323 [323]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G értelmiségi , eretnekek" egy csoportjával szemben, csapások érték a szociológiát is, de a tudományág egészének felszámolása ekkor már fel sem merült lehetőségként.?! Létre-nem-hozni egy nem létező intézményt ugyanis viszonylag skönnyű" — megszüntetni egy már létező intézményt, amelynek kutatói nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek — az már botrány lett volna. A Kádár-rezsim, éppen túlereje biztos tudatában, nem ment bele egy ilyen konfliktusba, amelybe más, paranoiásabb modern kori magyar rezsimek bele szoktak menni. Az utolsó oldalak azonban félrevezetők lehetnek, mintha túlhangsúlyoznám a korabeli szociológia politikai meghatározottságát, így mintha azonosulnék azzal a , közkedvelt értelmezéssel", amelyet Becskeházi Attila és Kuczi Tibor joggal kritizál: Vitánk van viszont azzal a közkedvelt értelmezéssel, amely a szociológia hazai teljesítményét kizárólagosan a politikai lehetőségek, illetve lehetetlenségek dimenziójában helyezi el. Ez esetben egy 10-15 évvel ezelőtt született írást csak abból a szempontból lehet értékelni, hogy kihasználta-e szerzője a rendelkezésre álló mozgásteret vagy sem. Alatta maradt a lehetőségeknek, tágította, vagy pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyta ezeket és ellenzékbe vonult. Vitánk van ezzel, mivel a szociológia nem egyszerűen arról beszélt, amiről a hatalom nem szeretett (illetve egyes képviselői esetében épp ellenkezőleg: amiről szeretett) hallani. Röviden: a szociológiának volt saját, a politikától független története. (Becskeházi Attila — Kuczi Tibor 1992a: o. n.) Nagy szerencse, hogy a 21. század elején már nem naivságnak, hanem provokációnak számít leszögezni: a szociológia (és azon előzményei, amelyekről e lapokon talán még több szó esett) lényegét tekintve a társadalmi valóság megismerésére törekszik. Ez a törekvés s motiválja említésre méltó képviselőit, és e irritálja tipikusan a politikai szereplőket, ?? és — legjobb korszakaiban — ez s ragadja meg a szakmán túli érdeklődő közvéleményt is. 321 Ez persze nem jelenti azt sem, hogy az 1973-as politikai akciók jelentőségét bagatellizálnám. Az MSZMEP külön határozatot hozott ( Néhány társadalomkutató antimarxista nézeteiről"), perbe fogták Haraszti Miklóst a Darabbér megírása miatt, publikációs tilalom alá helyezték — a később ennek nyomán emigráló Kemény Istvánt, 1974-ben Szelényit és Konrádot is letartóztatták. Szabari Vera joggal tekinti az 1973—74-es időszakot korszakhatárnak a magyar szociológiában. (2020a:29-30) „Politikai szereplök” alatt nem csak az éppen regnälé rezsim képviselôit vagy a velük azonosulökat értem, az „irritäl” pedig a (potenciális) reagálások elég széles körét lefedi. Így viszont megengedhetőnek érzem a kommunista diktatúrák korán túlnyúló általánosítást is. 32: D + 322 +
