Page 323 [323]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
értelmiségi , eretnekek" egy csoportjával szemben, csapások érték a szociológiát
is, de a tudományág egészének felszámolása ekkor már fel sem merült lehető¬
ségként.?! Létre-nem-hozni egy nem létező intézményt ugyanis viszonylag
skönnyű" — megszüntetni egy már létező intézményt, amelynek kutatói nemzet¬
közi kapcsolatokkal rendelkeznek — az már botrány lett volna. A Kádár-rezsim,
éppen túlereje biztos tudatában, nem ment bele egy ilyen konfliktusba, amelybe
más, paranoiásabb modern kori magyar rezsimek bele szoktak menni.
Az utolsó oldalak azonban félrevezetők lehetnek, mintha túlhangsúlyoznám
a korabeli szociológia politikai meghatározottságát, így mintha azonosulnék
azzal a , közkedvelt értelmezéssel", amelyet Becskeházi Attila és Kuczi Tibor
joggal kritizál:
Vitánk van viszont azzal a közkedvelt értelmezéssel, amely a szociológia hazai telje¬
sítményét kizárólagosan a politikai lehetőségek, illetve lehetetlenségek dimenziójában
helyezi el. Ez esetben egy 10-15 évvel ezelőtt született írást csak abból a szempontból
lehet értékelni, hogy kihasználta-e szerzője a rendelkezésre álló mozgásteret vagy
sem. Alatta maradt a lehetőségeknek, tágította, vagy pedig egyszerűen figyelmen kí¬
vül hagyta ezeket és ellenzékbe vonult. Vitánk van ezzel, mivel a szociológia nem
egyszerűen arról beszélt, amiről a hatalom nem szeretett (illetve egyes képviselői
esetében épp ellenkezőleg: amiről szeretett) hallani. Röviden: a szociológiának volt
saját, a politikától független története. (Becskeházi Attila — Kuczi Tibor 1992a: o. n.)
Nagy szerencse, hogy a 21. század elején már nem naivságnak, hanem provoká¬
ciónak számít leszögezni: a szociológia (és azon előzményei, amelyekről e lapo¬
kon talán még több szó esett) lényegét tekintve a társadalmi valóság megisme¬
résére törekszik. Ez a törekvés
s motiválja említésre méltó képviselőit, és
e irritálja tipikusan a politikai szereplőket, ?? és — legjobb korszakaiban — ez
s ragadja meg a szakmán túli érdeklődő közvéleményt is.
321 Ez persze nem jelenti azt sem, hogy az 1973-as politikai akciók jelentőségét bagatellizálnám. Az
MSZMEP külön határozatot hozott ( Néhány társadalomkutató antimarxista nézeteiről"), perbe
fogták Haraszti Miklóst a Darabbér megírása miatt, publikációs tilalom alá helyezték — a később
ennek nyomán emigráló Kemény Istvánt, 1974-ben Szelényit és Konrádot is letartóztatták.
Szabari Vera joggal tekinti az 1973—74-es időszakot korszakhatárnak a magyar szociológiában.
(2020a:29-30)
„Politikai szereplök” alatt nem csak az éppen regnälé rezsim képviselôit vagy a velük azonosulökat
értem, az „irritäl” pedig a (potenciális) reagálások elég széles körét lefedi. Így viszont
megengedhetőnek érzem a kommunista diktatúrák korán túlnyúló általánosítást is.
32:
D
+ 322 +