Oldal 253 [253]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
közelesen átéltem, abból pedig az a harci kiáltás sarjadt, hogy nem szabad parasztnak
lenni! [kiemelés az eredetiben — D. Cs.] Harcolni kell ellene... El kell törölni a föld
színéről ezt a minőséget! A másik oldal: ami érték és tartalom a parasztsorban van,
azt igen: fölhasználni, alkalmazni, élni vele, de nem parasztul... (Erdei 1980a:73—74)
5.3.2 Egyáltalán kik azok a parasztok?
Erdei ezen tudás-, érték-, attitűd- és érzéskomplexumának szerves részét alkot¬
ták társadalomtudományos (igényű) elképzelései is. Amikor Erdei társadalom¬
elméletét próbálom röviden rekonstruálni, nem különböztetek meg alkorszakokat,
nem differenciálok az egyes művek szemléletének vagy inkább hangsúlyainak
különbségei szerint, ahogy — az itt látható megoldásnál jóval kidolgozottabb
módon - például Bognár Bulcsu vagy Némedi Dénes teszi. Az egyetlen részleges
kivetel Erdei „kettös tärsadalom”-väzlata (1980c/1943--44) lesz, amelyet — később
kibontakozó, és tulajdonképpen napjainkig húzódó hatása ellenére — Erdei ezen,
1944-ig tartó korszaka lezárásának tekintek. Megelőlegezve a későbbieket: a
fordulatot elsősorban valóban politikai tényezők motiválták, ??? de így is érdekes,
hogyan próbálta Erdei elméleti szempontból legitimálni ezt a fordulatot.
Erdei parasztfelfogásának — még inkább a későbbi Erdei-recepciónak — egyik kulcs¬
fogalma a rend, a rendi társadalom. Folytassuk tehát e fogalmak áttekintésével: 1848¬
ig Magyarországon ún. rendi társadalom létezett, ami azt jelentette, hogy az emberek
s vagy a néhány százalékot kitevő két kiváltságos rend tagjai, tehát nemesek
vagy papok voltak,
s vagy a szabad királyi városok igen szűk polgárságához tartoztak. Francia¬
országban, mint (, hivatalosan") közismert, az 1789-es forradalmat közvet¬
lenül megelőzően a polgárság mint ,a harmadik rend" lépett fel, amely,
akkor már úgymond a társadalom 9996-át képviselte — de, mint ugyancsak
közismert, Magyarország nem Franciaország.
s A társadalom többi, túlnyomó része jogi-politikai értelemben nem alkotott
rendet. Ezen , egyéb" tömeg túlnyomó része úrbéres paraszt — tehát telkes job¬
bágy vagy zsellér — volt, és a földesurak intézményesített alárendeltségében élt.
A rendek kollektív, illetve a rendek tagjainak egyéni kiváltságai és kötelezettségei
különböztek, és a jogrend rögzítette azokat. Például a nemesség nem adózott,
a polgárok nem engedték be a királyi adószedőt, hanem egy-egy szabad királyi város
233 Értelmezésem ennyiben egybecseng Bognár érvelésével, ugyanakkor véleményem szerint nem
csak a külső politikai körülményekre való , pragmatikus" reagálásról van szó.