Oldal 253 [253]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G közelesen átéltem, abból pedig az a harci kiáltás sarjadt, hogy nem szabad parasztnak lenni! [kiemelés az eredetiben — D. Cs.] Harcolni kell ellene... El kell törölni a föld színéről ezt a minőséget! A másik oldal: ami érték és tartalom a parasztsorban van, azt igen: fölhasználni, alkalmazni, élni vele, de nem parasztul... (Erdei 1980a:73—74) 5.3.2 Egyáltalán kik azok a parasztok? Erdei ezen tudás-, érték-, attitűd- és érzéskomplexumának szerves részét alkották társadalomtudományos (igényű) elképzelései is. Amikor Erdei társadalomelméletét próbálom röviden rekonstruálni, nem különböztetek meg alkorszakokat, nem differenciálok az egyes művek szemléletének vagy inkább hangsúlyainak különbségei szerint, ahogy — az itt látható megoldásnál jóval kidolgozottabb módon - például Bognár Bulcsu vagy Némedi Dénes teszi. Az egyetlen részleges kivetel Erdei „kettös tärsadalom”-väzlata (1980c/1943--44) lesz, amelyet — később kibontakozó, és tulajdonképpen napjainkig húzódó hatása ellenére — Erdei ezen, 1944-ig tartó korszaka lezárásának tekintek. Megelőlegezve a későbbieket: a fordulatot elsősorban valóban politikai tényezők motiválták, ??? de így is érdekes, hogyan próbálta Erdei elméleti szempontból legitimálni ezt a fordulatot. Erdei parasztfelfogásának — még inkább a későbbi Erdei-recepciónak — egyik kulcsfogalma a rend, a rendi társadalom. Folytassuk tehát e fogalmak áttekintésével: 1848ig Magyarországon ún. rendi társadalom létezett, ami azt jelentette, hogy az emberek s vagy a néhány százalékot kitevő két kiváltságos rend tagjai, tehát nemesek vagy papok voltak, s vagy a szabad királyi városok igen szűk polgárságához tartoztak. Franciaországban, mint (, hivatalosan") közismert, az 1789-es forradalmat közvetlenül megelőzően a polgárság mint ,a harmadik rend" lépett fel, amely, akkor már úgymond a társadalom 9996-át képviselte — de, mint ugyancsak közismert, Magyarország nem Franciaország. s A társadalom többi, túlnyomó része jogi-politikai értelemben nem alkotott rendet. Ezen , egyéb" tömeg túlnyomó része úrbéres paraszt — tehát telkes jobbágy vagy zsellér — volt, és a földesurak intézményesített alárendeltségében élt. A rendek kollektív, illetve a rendek tagjainak egyéni kiváltságai és kötelezettségei különböztek, és a jogrend rögzítette azokat. Például a nemesség nem adózott, a polgárok nem engedték be a királyi adószedőt, hanem egy-egy szabad királyi város 233 Értelmezésem ennyiben egybecseng Bognár érvelésével, ugyanakkor véleményem szerint nem csak a külső politikai körülményekre való , pragmatikus" reagálásról van szó.
