Oldal 251 [251]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
Tanulságos, hogy ez a fordulat, ami a kor politikai-szimbolikus földrajza sze¬
.. Genfben jártam, délelőtt üdültem Rousseau-nak és Calvinnak... szellemével... S
délutánra, mint pusztára beköszöntő vihar szakadt rám Genf utcáin egy eddig sosem
érzett megrázkódtatás. Nem is tudom, mi volt a konkrét tény — tán egy szép autó, tán
Rousseau vagy egy művé finomult nő, teljesen mindegy -, de úgy éreztem, hogy egy
rettenetes kéz lerántott egy leplet, ami eddig jótékonyan takarta az igazságot. Paraszt
vagy! égette a dobhártyára a szót valami kegyetlen istenség, s ez most nem biztonság¬
érzés és legyökeresedés volt: kegyetlen ítélet és elítélés, bélyeg: paraszt vagy, s amit
szabadságnak és szárnyalásnak hívnak, az tiltva előtted.
Minden: a hegyek szépsége, a mindent ismerés mámora, a kibodorított haj rejtélye,
az illatos olajjal gördített érintkezés, a mezők és az ég szabad szemlélete, egyszóval
minden, amit úgy hívnak, hogy szabadság, nem a tied. Paraszt vagy, lenyűgözött és
kipányvázott.
Ordítani szerettem volna és ihletett szókkal fordulni a parasztokhoz és nem pa¬
rasztokhoz, hogy lássatok és lázadjatok. (Erdei 1980a:73)
22
o
230
a távolba vész... Ezután már semmi sem zavarhatja a megtért belső békéjét és nyugalmát — kivéve
a vissza-visszatérő félelem a hitvesztéstől, hogy elveszhet az, amiért egyedül élni érdemes, és
visszahullhatunk a külső sötétségbe... Ez talán megmagyarázza, hogy kommunisták, látó szemmel
és gondolkodó aggyal, szubjektíve még mindig bona fide [jóhiszeműen - D. Cs.] tudnak cselekedni,
anno Domini 1949." (1994:127-128) S magyarázhatja például, hogy miért volt Erdei Ferenc
miniszter, gyakorlatilag az egész Rákosi-korszakban.
Bibó István visszaemlékezései szerint , Erdei számára egy, az összes előítéletével terhelt, szabályos
úriember valami idegen állatfajta volt [kiemelés tőlem — D. Cs.]." (Huszár 1989:30) Sőt: Erdei
, rettenetesen megválogatta" az egyéni kapcsolatait is, annak függvényében, , hogy az illetőben
a tipikus úri attitűdnek a nyomát se találja. Abban a percben, amikor az illető elkezdte cseléd¬
vagy házmesterviszonylatban a tipikus magyar úri attitűdöket mutatni, akkor őt már nem
érdekelte, hogy az illető esetleg okos vagy valamilyen szakmában kiváló tudós." (Huszár
1989:234-235) Az ilyen megnyilvänuläsokra föleg Bognär Bulcsu könyve (2012:44-45) hivta
fel a figyelmemet.
Egészen pontosan: a lent idézett montreaux-i levél 1936. január 10-i keltezésű; a következő
lábjegyzetben idézett, az édesapjának írt levelet négy nappal később fogalmazta, az öccsének
küldött , lenines" berlini levelet pedig február 9-én. (Erdei 1980a:73—79, Huszär 2012:122-123)
e 250"