Oldal 250 [250]
5. AZ ELBUKÁSOK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA 1938 És 1948 KÖZÖTT
gazdag modern magyar történelem számos szereplőjéről gyaníthatjuk: a kívülről
a ,politikai pragmatizmus?" által motiváltnak tűnő fordulatukat belülről is átélték.
S ha már egyszer hittel elfogadták azt a változást, amely érdekükben is állt, némi¬
leg komplikálttá válik annak kibogozása, hol ér véget saját múltjuk, saját korábbi
világképük átértelmezése, illetve hol kezdődik a retusálás, az álcázás, a hamisítás.
Főleg, hogy ha az átértelmezés tud mire támaszkodni: , S last but not least
Lenin. Amióta olvasom, más értelme lesz előttem a szocializmusnak, parasztnak,
harcnak stb. [...] Ő valaki, akitől tanul az ember" — írta Erdei öccsének 1936
elején. (Erdei 1980a:79) Miért ne tekinthetnénk az 1944 utáni Erdeit nemcsak
kommunistának, de marxistanak is, még ha ismerjiik is nézetei ,,eretnekségét?”?”*
S ha igy van, akkor miért ne értelmezhetnénk Erdei 1944 előtti ideológiáját
lassan megszilárduló marxista meggyőződésnek"??? Erdei számára a (tudomá¬
nyos) megismerés eszköz volt politikai törekvéseihez, v6. 1931—32-es kéziratanak
részletével: , Változatlanul bele akarok szólni a világ lerombolásába és újjáépíté¬
sébe és ehhez a szociológiát, és közgazdaságtant tanulom." (Erdei 1984:323)
Dacára annak, hogy Erdeit nem csak a származása kötötte a parasztsághoz,??" a
harmincas évek közepére kialakuló egyéni identitáspolitikájában a , paraszt" ha¬
sonlö szerepet töltött be, mint amilyet a „munkäs(osztäly)” a marxistäknäl, akär
(esetleg tényleg) munkásszármazásúak voltak azok, akár nem.?7 A megtérésszerű
élmény?" (Erdei , megtérését" lásd lenn), valamint az új identitásban fontossá váló,
24 Erdei leveleiben és kézirataiban kifejezetten leszólta Marxot, szembeállította az alaposan
félreértett Leninnel, akit nemzeti forradalmárnak, a parasztok megváltójának tekintett. (Huszár
2012:131) Erdei egyébként maga is tisztában volt , eretnekségével," lásd egy 1936-os levelét.
(Erdei 1980a:75)
Gyurgyak 2007:415; kritikai éllel idézi: Bognár 2012:84.
Mindennél többet elárul erről a kötődésről, hogy 1939-ben apjával és öccsével egy Csepel-szigeti
tanyát vásároltak, ahol ténylegesen is paraszti munkából éltek egészen 1944-ig.
„Ebben az idöben a partélet egyik kiilonlegessége volt a proletarkultusz és az értelmiséggyalazas.
Ez volt minden középosztálybeli kommunista értelmiségi rögeszméje, bűnhődéskomplexuma.
Minket csak eltűrtek a mozgalomban, jogunk nem volt ott lenni; ezt éjjel-nappal az orrunk alá
dörgölték. [...] Egy értelmiségiből sohasem lehetett igazi proletár, de a feladata az volt, hogy
igyekezzen azzá válni, amennyire csak tud. Néhányan ezt a nyakkendő elhagyásával, szvetter
viselésével és fekete körmökkel próbálták elérni. Ezt azonban nem nézték jó szemmel: csalásnak
és sznobságnak minősült. A helyes módszer: semmi olyat nem írni, mondani és mindenekelőtt
gondolni, amit a szemetes nem képes megérteni. Úgy hánytuk el intellektuális csomagjainkat,
mint egy pánik sújtotta hajó utasai, míg végül beszédünk a legszükségesebb szakkifejezésekre,
dialektikus klisékre és Marx-idézetekre redukálódott... Az intellektuális önkasztrálás nem nagy
ärnak tünt, hogy Ivan Ivanovicsokhoz hasonlökkä välhassunk.” (Koestler 1994:149-150)
A már idézett Arthur Koestler így írta le, milyen hatást váltott ki benne néhány marxista alapmű
elolvasása: ,valami kattant az agyamban, ami úgy megrázott, mint egy agyrobbanás. [...] Úgy
tűnt, az új fény mindenünnen az agyba ömlik; az egész univerzum hirtelen formát ölt, mint egy
összerakós játék elkóborolt darabjai, amiket valami varázslat egy csapásra összeilleszt. Hirtelen
minden kérdésre van válasz, a kétségek és konfliktusok már a tekervényes múltéi, ami máris
22
a
22
à
22
a
22
æ
+ 249 +