Az Értelmiségi Munkanélküliség Kormánybiztosságát 1938-ban hozták létre,
elvileg a nevében utalt problémák kezelésére. A Teleki-kormány azonban erre a
szervezetre bízta a második zsidótörvény végrehajtásának felügyeletét is, , költ¬
ségvetését harmincszorosára (!), 60 ezerről 1,8 millióra emelte," apparátusának
létszáma 1941-re elérte a 600 főt, , jelentősége felért egy minisztériuméval is".
(Ungváry 2012:409) A szervezet jelentésre kötelezhetett minden értelmiségit
foglalkoztató vállalatot, nyomozati jogköre volt (csak 1939 decemberéig tizen¬
ötezer eljárást indítottak), elbocsátásokkal, fizetéscsökkentéssel, bírságokkal
szankcionálhatott, ellenőrizhette az illetékes törvényhatóságok bizonyos dönté¬
seit stb. A szervezet vezetője, Kultsár István nemcsak élt, de gyakran kifejezetten
visszaélt eleve széles körű hatalmával. (Ungváry 2012:409—413) Vagy: ekkorra a
Hangya Szövetkezet már jórészt az állam által birtokolt áruházlánccá vált, be¬
vallottan az állami gazdaságpolitika eszközeként is kezelték; ártatlan nevű in¬
tézmények felfejlesztéséből és egyesítéséből létrejött gyakorlatilag akommunis¬
ta korszak Anyag- és Árhivatalának elődje, és így tovább.
Az antiszemitizmus akkoriban (sem) volt kizárólag a jobboldal , privilégiuma",
ráadásul a javak és pozíciók újraelosztásának perspektívája bűnös kísértésbe
hozta a tömeges mélyszegénységgel, hatalmas egyenlőtlenségekkel és alacsony
társadalmi mobilitással sújtott ország (c 4. fejezet) baloldalának egy részét is.
Mint egy, a népi írókhoz, azok balszárnyához kapcsolódó, a szegénység vissza¬
szorítása ügyében valóban elkötelezett értelmiségi, a Bartha Miklós Társaság
ügyvezető elnöke, József Attila társszerzője"" fogalmazott: , a szociális igazság
érvényesülése előbb való a jogegyenlőség elvénél. [A zsidóellenes jogalkotással]
megnyithatjuk zsilipjét a magyar polgárosodás eddig sajnálatosan elmaradt fo¬
lyamatanak, amelynek múltunkban olyan végzetes következményei voltak."
, Kisemberek" százezrei érezhették érdekeltnek magukat a zsidóság kifosztá¬
sában és kiszorításában, részben — de csak részben — a totalitáriánus állam tu¬
datos eréfeszitéseinek?” kévetkezményképpen is:
felé közeledett, s egy időben a Szocializmusban közölt ortodox marxista hangnemű cikkeket."
(Némedi 1985:53)
201 Magyar Út, 1938. május 12. Pelle János alapján idézi: Ungváry 2012:256.
202 Csak egyetlen példa a számos közül: , A 100/1943 ME rendelet végrehajtási utasítása mintegy
törvényesítette az addigi, magánfeljelentéseken alapuló gyakorlatot, amennyiben elrendelte,
hogy az üzlethelyiséget igénylő személy jogosult felkutatni olyan üzlethelységeket, melyeket
iparjogosítványukat elvesztett vagy kötött áruk forgalmazására nem jogosult személyek (értsd
zsidók) birtokolnak. Ezeket az üzlethelységeket közvetlenül az illetékes iparhatóságoknál lehetett
kiigényelni. A végrehajtási utasítás nem lehetővé, hanem kötelezővé tette [kiemelés tőlem - D.
Cs.], hogy az igénylő konkrét címet jelöljön meg, melyet kiigényelhetőnek tart: enélkül a kérvényt
be sem lehetett adni." Ungváry 2012:449)