Page 234 [234]
OCR
5. AZ ELBUKÁSOK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA 1938 És 1948 KÖZÖTT burkoltan keresztényellenes"" volt — míg a magyar szélsőjobb rendszer 1938 és 1944 között is állítólagos kereszténységével"" kérkedett. Az 1944 előtti antiszemitizmus Magyarországon a totalitáriánus rendszert építő politika trójai falova volt: a zsidók vagy zsidónak minősített személyek diszkriminációja, a jogfosztást ellenőrző jog- és intézményrendszer, vagyonuk szisztematikus állami túlterhelése, majd kisajátítása, a kormánypárthoz közel álló magánszemélyeknek való átjátszása, a média/közbeszéd mind szorosabbá váló ellenőrzése, és így tovább, a gazdasági és társadalmi élet olyan színtű ellenőrzését tette lehetővé, amely csak a kommunista korszakhoz hasonlítható — formális államosítások nélkül is. Ungváry Krisztián már említett műve (2012) aprólékosan, rengeteg adattal és hivatkozással alátámasztva, 649 oldalon keresztül mutatja be ezt a folyamatot, amelyből itt"? csak ízelítőként hoznék egy tanulságos történetet: 17 Hitler néhány egyházakkal és kereszténységgel kapcsolatos kijelentése: , Elérkezett az egyházak pusztulásának kora." , A háború véget fog érni és én életem utolsó feladatának azt fogom tekinteni, hogy megoldjam az egyház okozta problémát. [...] Fiatalságomban az volt az álláspontom, hogy dinamitot! Ma már belátom, hogy ez nem megy erőszakkal. El kell halnia, mint üszkös végtagnak. EI kell jutnunk odáig, hogy a szószéken csupa együgyű alak álljon, a padokban pedig csak öregasszonyok üljenek. Az egészséges fiatalság nálunk lesz. [...] Miféle isten az, akinek az tetszik, ha az emberek hajbókolnak előtte! [...] A mohamedanizmus talán még tud lelkesedést kelteni a maga mennyországa iránt. De ha az unalmas keresztény mennyországot képzelem magam elé! [...] A kereszténység a legnagyobb képtelenség, amit emberi agy őrületében csak kiötölt, kigúnyolása minden isteninek. Egy néger a maga fétisével toronymagasan fölötte áll annak, aki komolyan hisz az átváltozás csodájában." (1999:129 és 143—144) Fontos tudatosítani, hogy Hitler bizalmas körben, 1941-1942 folyamän tette az idézett és számos hasonló kijelentését, és aháború utánra ígérte az ,egyházkérdés végső megoldását." »Sz6gezziik le — irja Bibé Istvan -— ... bár... teljességgel valószínűtlen, hogy e tétel megcáfolása bármiféle hatással volna az antiszemitizmus mai fennmaradására és tovaterjedésére, [hogy] ... az a tétel, mely szerint a zsidók feszítették meg Krisztust, a teológiának így nem tétele, mert hisz a másik oldalon áll az, hogy Jézus Krisztus maga, s összes apostolai és első tanítványai mind zsidók voltak. A Krisztus megfeszítéséért való s a közvetlen tetteseken túlmenő felelősség teológiailag az eredendő bűn erejénél fogva minden embert terhel..." (Bibó 1984/1948:185-195) Talán úgyis lehet értelmezni Ravasz püspök úr vejének sorait, hogy az antiszemitizmus, amely az eredendő bűn terhét , áthárítaná" az emberiség egy bizonyos csoportjára, tulajdonképpen burkolt keresztényellenesség. E tiszta és egyértelmű gondolat mellé azonban két lehangoló megállapítás is tartozik. Egyrészt: volt olyan hallgatóm, aki vizsgán, azt állítva, hogy , a zsidók feszítették meg Krisztust", ragaszkodott ahhoz, hogy ő ezt Bibó fent idézett cikkéből , tanulta." Másrészt: bár Bibó megbánása ezen a téren 1944 után kétségtelen, korábban többek között ő javasolta Erdei Ferencnek, hogy , a zsidók körül pro és kontra érzelmek gennyébe nem szabad belemennünk, s a zsidóbérencség nemcsak egy üres és buta szó, hanem néha súlyos, reális állapot." (Huszár — Litván — A. Varga 1995:174) A további idézgetés helyett csak emlékeztetnék arra, hogy egy 1977-es interjújában maga Bibó vallja be, hogy 1944 előtt — Szabó Dezső és részben Németh László hatására — voltak olyan megnyilvánulásai a zsidókérdésről, , amit ma bizonyos fokig... szégyellek." (Huszár 1991:88) 19 Recenzióm a könyvről: Dupcsik 2013b. 198 e 233 "
