Oldal 229 [229]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
A tetteiket már semmiképpen sem hatja át az a felelősségérzet, melynek tudata nélkül
kis országban politikát csinálni, végveszélyt jelenthet. S ha Menenius Agrippa egyszer
mondott egy mesét a szenthegyre vonuló durcás római plebsnek az emberről, kinek
tagjai fellázadtak a gyomor ellen, el lehet mondani ezeknek a rétegeknek is egy mesét.
Arról, hogy ezekben az években a magyarság testének a tagjai, keze és lába, törzse
és mozgását szabályozó idegközpontja valami ostoba lázadásba törtek ki és elhatá¬
rozták, hogy nem engedelmeskednek a szem tanácsainak [kiemelések tőlem — D. Cs.].
És a szem láthatott viharokat jönni és riadhatott, a szem láthatott vad seregeket
jönni és kiálthatott. Az idegközpont csak az anyagcsere pártos elosztásán fáradozott,
azzal, hogy a jobb kéz kisujjába jusson-e több vér, vagy a balba? S a szem láthatott
roppant szakadékot az úton arra, amerre ment a test és sikoltva küldhette üzeneteit,
de a lábak csak mentek tovább és rendületlenül a szakadék felé, s mikor a szakadék
partján voltak, az idegközpont elunta a szem hiábavaló kiáltozásait és elküldte az
öklöt, hogy kinyomja a szemet, mely fölöslegesen nyugtalanítja [kiemelés tőlem - D.
Cs.] a szépen emésztő gyomrot, a jóízűn csámcsogó nyelvet, a lassan ereszkedő tüdőt
és a szakadékba roppant nyugalommal belépő lábakat. (Szabó 1986/1938:206-207)
Sajnos, a társadalmi világ megismerése, a tudás, a tájékozottság nemcsak a ha¬
gyományos világnak, de a boldogságnak sem tesz jót: , 3Talán jobb lenne, ha nem
tudnánk olvasni és írni, legalább nem éreznénk annyira, minő nyomorúságos
sorban elünk« — morogja mérgesen az egyik tardi fiatalember." (Szabó
1986/1937:132)