Oldal 229 [229]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G A tetteiket már semmiképpen sem hatja át az a felelősségérzet, melynek tudata nélkül kis országban politikát csinálni, végveszélyt jelenthet. S ha Menenius Agrippa egyszer mondott egy mesét a szenthegyre vonuló durcás római plebsnek az emberről, kinek tagjai fellázadtak a gyomor ellen, el lehet mondani ezeknek a rétegeknek is egy mesét. Arról, hogy ezekben az években a magyarság testének a tagjai, keze és lába, törzse és mozgását szabályozó idegközpontja valami ostoba lázadásba törtek ki és elhatározták, hogy nem engedelmeskednek a szem tanácsainak [kiemelések tőlem — D. Cs.]. És a szem láthatott viharokat jönni és riadhatott, a szem láthatott vad seregeket jönni és kiálthatott. Az idegközpont csak az anyagcsere pártos elosztásán fáradozott, azzal, hogy a jobb kéz kisujjába jusson-e több vér, vagy a balba? S a szem láthatott roppant szakadékot az úton arra, amerre ment a test és sikoltva küldhette üzeneteit, de a lábak csak mentek tovább és rendületlenül a szakadék felé, s mikor a szakadék partján voltak, az idegközpont elunta a szem hiábavaló kiáltozásait és elküldte az öklöt, hogy kinyomja a szemet, mely fölöslegesen nyugtalanítja [kiemelés tőlem - D. Cs.] a szépen emésztő gyomrot, a jóízűn csámcsogó nyelvet, a lassan ereszkedő tüdőt és a szakadékba roppant nyugalommal belépő lábakat. (Szabó 1986/1938:206-207) Sajnos, a társadalmi világ megismerése, a tudás, a tájékozottság nemcsak a hagyományos világnak, de a boldogságnak sem tesz jót: , 3Talán jobb lenne, ha nem tudnánk olvasni és írni, legalább nem éreznénk annyira, minő nyomorúságos sorban elünk« — morogja mérgesen az egyik tardi fiatalember." (Szabó 1986/1937:132)
