Oldal 222 [222]
OCR
. . . pusztaiak valöban lustäk [kiemelés t6lem — D. Cs.]. Vagy helyesebben szélva, lassú mozgásúak. De ez a kimért lassúság szinte kísérteties; az átlagos munkaütemhez szokott emberre, ha huzamosabban nézi, úgy hat, mintha őrülteket, különös gépeket látna, vagy lassított mozgófényképet. [...] Napi munkát, amely reggel két-három órakor kezdődik, és este kilenc-tíz órakor fejeződik be, ember nem negyven, de még négy évig sem bírhat. Munkát, amelyet egyetlen becsületes szabadnap vagy ünnepnap sem szakít meg, mert hisz az állatokat akkor is kell gondozni." (Illyés 1993/1937:90—91) Csakazértis-ostobak — tudjak, milyen butának tartják őket a kívülállók, és még rá is játszanak, stilizáltan meg is jelenítik azt. A kiszolgáltatottság ilyen szintjén ugyanis ez a védekezés legkézenfekvőbb gesztusa," , ostobaságuk" páncél, amelyről leperegnek az intézők érvei, elvárásai, szitkozódásai. »Bipolaris mentalitás", azaz a tompultság váltakozása az erőszak fellobbanásaival (amelyet tipikusan egymás ellen fordítanak). Illyés döbbenetes, látszólag érzelemmentes leírásokat nyújt arról, hogyan és miként ütik, , elő ször a nőket és a gyerekeket", majd egymást is, hogyan késelnek, hogyan használják a járomvasat stb. Gyenge vagy éppen csökevényes szociális készségek, a kívülállókkal érintkezve az elemi interakciók is stresszelik őket. Érthetőbben: a cselédek nem tudták, hogyan kell a kívülállókkal beszélgetni, hogyan kell nekik köszönni, hogyan kell vásárolni, hogyan kell a pusztán kívül közlekedni, és így tovább. Az uradalmi cselédek még a falusi paraszti környezetben is idegenül mozogtak, kulturális sokk érte őket, és a falusiak általában még rá is erősítettek idegenségérzetükre. 186 e 221 +
