DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
nagybirtok igazgatási központjában volt — Féja szerint ez valójában ,,alfalu”, ami
csak új nevet adott a nagybirtokon élők kvázi-feudális kiszolgáltatottságának.
Ahol pedig ez sem működött, ott elbocsátották a kialakulóban lévő falu lakóit,
majd el is zavarták őket, mondván, hogy ezek szolgálati lakások voltak, és a falut
lerombolták. Nem sok ilyen konkrét eset történhetett, de Féja — és a népiek —
szimbólumértékűnek tartották az ilyen falurombolást. (Féja 1937:199)
Ha a , kasztok" hierarchiáján a másik irányba indulunk el, a középrétegektől
lefelé, akkor eljutunk a társadalom legnépesebb csoportjához, a földnélküli sze¬
gényekhez. Talán nem Féja félreértelmezése, ha így fogalmazunk: e csoport a
,továbbélő rendiségből," a kibontakozó kapitalizmusból és az egyre erősödő
állami felügyeletből a legrosszabb elemek kombinálását kapta, a jó elemek nélkül.
A piaci és rendi struktúrák, viszonyok, attitűdök egyaránt a kiszolgáltatottságot
növelték, a gyarapodás és mobilitás esélyeit gátolták.
A mezei munkás ma áru, mint a búza, a tojás, a marha vagy a baromfi. A parasztváros¬
ban nemcsak állat-, gyümölcs-, csirke- és zöldségpiac van, hanem emberpiac is. [...] A
mezei munkás sorsát is a kereslet-kínálat törvényei döntik el, azzal a megszorítással,
hogy a kereslet sohasem akkora, mint pl. a lóé s a vágómarháé [...], a kínálat pedig
mindig nagyobb, mint a kereslet. (Féja 1937:68)
A „botos” szö tajunkon gyűjtőfogalmat jelent. A botosok tulajdonképpen az uradal¬
mak altisztjei, minden majorban más és más botos tisztségeket találunk. (Féja 1937:75)
Az aratási munkavállalást a hatóság is ellenőrzi s munkásnak és munkaadónak
szerződést kell kötnie. [...] A szerződést a hatóság előtt kötik. [...] A községháza fo¬
lyosóján ácsorog az aratóbanda. Kakastollas csendőrök mennek végig a folyosón. A
jegyzővel e pillanatban a nagygazda s a gazdatiszt tárgyal. Az aratók követelni sze¬
retnének, de a légkör hangfogót szerel a torkukra. (Féja 1937:70)
Tehát: munkaerő túlkínálat -- szegénység-éhbér láncolat -- a rendies kiszolgál¬
tatottság hagyományai, amelyet az állam és a közigazgatás is támogat — kialakul
egy önmagát újratermelő rossz kombináció. S ez a helyzet mindenkire hatással
van, a legszegényebbeket nem , csak" a nagybirtok zsákmányolja ki, hanem - Féja
rengeteg példát hoz — a kis- és a kôzépgazdäk is.
Sőt, még az állam is. Jó példa erre Mezéhegyes, ahol a nemzetgazdaság szá¬
mára valóban fontos ménes mellett egy ménesbirtok is állami tulajdonban áll,
noha erre valójában nem lett volna szükség. Az állami nagybirtok csillog-villog,
kiterjedt a ,villanyer6”, , szülőotthon áll a borjazó tehenek rendelkezésére, mely
tiszta, a legkönnyebben fertőtleníthető. A tehenek lepedőre ellenek." Mezőhe¬
gyesen a csecsemôhalandésäg 20%-0s (ami magasabb mind a korabeli országos,
mind a térségi átlagnál, lásd később), 1934-ben három öngyilkosság és két