Page 162 [162]
OCR
4. KÍSÉRTÉSEK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A HORTHY-KORSZAK ELSŐ SZAKASZÁBAN A társadalmi szerkezetre és életmódra vonatkozó adatok és leírások később elosztva, egy-egy történethez kapcsolva jelennek meg, látszólag mintha csak szabad asszociációk nyomán merülnének fel, de valójában gondosan megtervezett szerkezettel találkozhatunk. Ritka kivétel, amikor Nagy a narrációba illeszt egy megjegyzést: hogy a pálinkafogyasztás visszaszorult — de nem a józan élet előretörése miatt, hanem mert kevesebb pénz van rá. A bor viszont mindennapi élelmiszernek számít, a férfiak fejenként átlagosan napi két litert fogyasztanak, míg az asszonyok és a gyerekek kevesebbet. A számok a szenvtelenség látszatát keltik, noha a szerző nyilvánvalóan számított a hatásra, amikor leírta: a faluban évente 7200 hektoliter bort fogyasztanak, évi 144 ezer pengő értékben. (Nagy 1978/1934:133) De, ismétlem, az ilyen típusú szöveg viszonylag ritka. A paraszti és az , úri világot" elválasztó szakadék kapcsán Nagy Lajos nem moralizál, , csak" történeteket mesél. Pl. a Dunában strandoló , urak", köztük az egyik pap és az őket kinevető parasztok történetét. A nevetők között volt a révész is, aki sosem szokott fürdeni, kivéve egyszer, ruhástul, amikor beleesett a folyóba, de ekkor bizony majdnem megfulladt, mert nem tudott úszni. Napjaink divatos familista diskurzusai egyrészt idealizálják a , hagyományos családot", másrészt e , tradicionális családot" vélik általánosnak a 20. század derekáig, főleg faluhelyen. (Dupcsik 2012b, 2015c, Dupcsik-Tóth 2008) A két világháború közötti magyar faluban azonban sokkal használhatóbbnak tűnik Edward C. Banfield , amorális familizmus" (1958) fogalma. Banfield szerint egy bizalmatlanság és atomizálódás jellemezte társadalmi közegben alig vagy egyáltalán nem jelennek meg önkéntes szerveződések, és éppen ezért felértékelődik a család szerepe. Nem azért, mintha a családi összetartozás (okvetlenül) annyira erős, érzelmekkel támogatott kötelék lenne — hanem azért, mert egyszerűen nincs más működőképes társadalmi kötelék. E családok elsősorban érdekszövetségek (lásd még — 4.4.1), ahol nyoma sincs érzelgősségnek, sem a szülő-gyerek viszonyban, sem a párkapcsolatok egyetlen formájaként megjelenő házasságokban. A hihetetlenül szívós, gyakran még a mai társadalomtudományokba is beszivárgó mítosz — a nők akommunizmus kezdetén rákényszerültek a fizetett munkára, manapság pedig a , karriervágy" hajtja őket erre — szemszögéből érdemes elolvasni a Kiskunhalom alábbi idézetét: Miklánné kapál a konyhakertészetben, Bántelken, de otthon, a faluban csecsemője van, a házkulcsot odaadta a Mezei kőmíves feleségének — Mezei maga most Pestszentlérincen dolgozik —, hogy nézzen be néha a kicsinyhez, hajtsa el röla a legyeket, a szeméről-szájáról a szegénykének. De hogy a gyerek ne sírjon egész nap az anyja után, hanem aludjon szép csöndesen, hát kora reggel mákhéjat főzött tejben, és ezzel az itallal megitatta [kiemelések tőlem — D. Cs.]. (Nagy 1978/1934:57) * 161 +
