Page 162 [162]
4. KÍSÉRTÉSEK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A HORTHY-KORSZAK ELSŐ SZAKASZÁBAN
A társadalmi szerkezetre és életmódra vonatkozó adatok és leírások később el¬
osztva, egy-egy történethez kapcsolva jelennek meg, látszólag mintha csak
szabad asszociációk nyomán merülnének fel, de valójában gondosan megtervezett
szerkezettel találkozhatunk. Ritka kivétel, amikor Nagy a narrációba illeszt egy
megjegyzést: hogy a pálinkafogyasztás visszaszorult — de nem a józan élet elő¬
retörése miatt, hanem mert kevesebb pénz van rá. A bor viszont mindennapi
élelmiszernek számít, a férfiak fejenként átlagosan napi két litert fogyasztanak,
míg az asszonyok és a gyerekek kevesebbet. A számok a szenvtelenség látszatát
keltik, noha a szerző nyilvánvalóan számított a hatásra, amikor leírta: a faluban
évente 7200 hektoliter bort fogyasztanak, évi 144 ezer pengő értékben. (Nagy
1978/1934:133) De, ismétlem, az ilyen típusú szöveg viszonylag ritka.
A paraszti és az , úri világot" elválasztó szakadék kapcsán Nagy Lajos nem
moralizál, , csak" történeteket mesél. Pl. a Dunában strandoló , urak", köztük az
egyik pap és az őket kinevető parasztok történetét. A nevetők között volt a révész
is, aki sosem szokott fürdeni, kivéve egyszer, ruhástul, amikor beleesett a folyó¬
ba, de ekkor bizony majdnem megfulladt, mert nem tudott úszni.
Napjaink divatos familista diskurzusai egyrészt idealizálják a , hagyományos
családot", másrészt e , tradicionális családot" vélik általánosnak a 20. század
derekáig, főleg faluhelyen. (Dupcsik 2012b, 2015c, Dupcsik-Tóth 2008) A két
világháború közötti magyar faluban azonban sokkal használhatóbbnak tűnik
Edward C. Banfield , amorális familizmus" (1958) fogalma. Banfield szerint egy
bizalmatlanság és atomizálódás jellemezte társadalmi közegben alig vagy egy¬
általán nem jelennek meg önkéntes szerveződések, és éppen ezért felértékelődik
a család szerepe. Nem azért, mintha a családi összetartozás (okvetlenül) annyi¬
ra erős, érzelmekkel támogatott kötelék lenne — hanem azért, mert egyszerűen
nincs más működőképes társadalmi kötelék.
E családok elsősorban érdekszövetségek (lásd még — 4.4.1), ahol nyoma sincs
érzelgősségnek, sem a szülő-gyerek viszonyban, sem a párkapcsolatok egyetlen
formájaként megjelenő házasságokban. A hihetetlenül szívós, gyakran még a mai
társadalomtudományokba is beszivárgó mítosz — a nők akommunizmus kezde¬
tén rákényszerültek a fizetett munkára, manapság pedig a , karriervágy" hajtja
őket erre — szemszögéből érdemes elolvasni a Kiskunhalom alábbi idézetét:
Miklánné kapál a konyhakertészetben, Bántelken, de otthon, a faluban csecsemője
van, a házkulcsot odaadta a Mezei kőmíves feleségének — Mezei maga most Pest¬
szentlérincen dolgozik —, hogy nézzen be néha a kicsinyhez, hajtsa el röla a legyeket,
a szeméről-szájáról a szegénykének. De hogy a gyerek ne sírjon egész nap az anyja
után, hanem aludjon szép csöndesen, hát kora reggel mákhéjat főzött tejben, és ezzel
az itallal megitatta [kiemelések tőlem — D. Cs.]. (Nagy 1978/1934:57)
* 161 +