Oldal 136 [136]
3. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A 20. SZÁZAD ELSŐ KÉT ÉVTIZEDÉBEN
Az alfejezet befejezéseként — s egyúttal a következő alfejezet ,végszavazása¬
ként" — idéznék a Veszprém megyei főispán jelentéséből, 1905. március 22-éről:
"A kivándorlási hajlam növekedése egyáltalán nem tulajdonítható — legalábbis
vármegyém területén nem - titkos kivándorlási ügynökök működésének." Majd
részletezi a visszatérők jelentős arányát, a hazautalások és a hazahozott pénzt
volumenét és pozitív jelentőségét. De a legtanulságosabb részlet:
Az ok a hirtelen meggazdagodás reménye, a nagyobb jólét, sőt mondhatnám a fény¬
űzés utáni vágy, amelynek még csak megközelítő kielégítésére sem gondolhatunk nor¬
mális eszközökkel hazánk kereseti viszonyai mellett. És a kivándorlási mozgalom itt
önmagát növeli, a kivándorlottak minduntalan üzengetnek és írnak haza kedvezőnél
kedvezőbb híreket, amelyek futótűzként terjednek el vidéken, és mi a legfontosabb,
küldözik haza kisebb-nagyobb összegekben a megtakarított pénzt, úgyhogy oly egyé¬
nek, nők és férfiak egyaránt, akiknek mindennapi kenyere, sőt a mi fogalmaink szerint
talán némi jóllét is biztosítva van, habozás nélkül rászánják magukat a kivándorlásra
annak a hírnek hallatára, hogy a tengeren túl keresetükből száraz kenyér helyett pe¬
csenyét, vörösbort fogyaszthatnak [kiemelések tőlem — D. Cs.], s emellett még félre
is tehetnek nem megvetendő összeget. És nincs az a közmunka vagy a segélyezésnek
bármely módja, mely ennek az áramlatnak sikeres akadályául szolgálhatna. (idézi
Lederer 1991:132-133)
Tehát azt, ha a társadalom elsöprő többségét kitevő fizikai dolgozók nem érték
be , száraz kenyérrel" — egy, a fennálló hatalommal nyilván azonosuló köztiszt¬
viselő a , hirtelen meggazdagodás, sőt, a fényűzés" vágyának minősítette. Ilyen
attitűdökkel szembesülve máris könnyebb megértéssel viseltetni a korszak tár¬
sadalomkritikájával kapcsolatban, amelyet a következő alfejezetben meglehető¬
sen kritikusan tárgyalok majd.
3.4 MAGYAR PROTOSZOCIOLOGIA, 1900—1918 — ÖSSZEGZÉS
Mint már többször utaltam rá, a 19-20. század fordulója körül, az éppen intéz¬
ményesülő szociológia egyik legfontosabb központjának a párizsi Durkheim¬
iskolát tartották (s ezt a véleményt a későbbi szociológiatörténet is megalapo¬
zottnak minősíti). Természetes, hogy amikor Jászi Oszkár 1905-ben Párizsban
járt, akkor a Durkheim-iskolával is igyekezett megismerkedni. Hazatérve kiadja
a , jelszót": ,Tények kellenek! És üjra tények!! És ismét tények!” (Idézi Litvän—Szücs
1973a:36)