Seite 41 [41]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
— miért is? Előbbinek , csak" a nevünket köszönhetjük, utóbbinak a nagyszerű A
törvények szelleméről című művét. (1962/1748)
Sokan azt állítják, hogy , Marx, Durkheim és Weber a szociológia három ala¬
pító atyja" — ha így lenne, és ha nem vagyunk elfogultak a marxizmussal szem¬
ben, akkor más , szociológiakezdő" kritériumot nem tudunk találni, mint egy
szociológiainak tekintett megközelítés, elmélet, szociológiai nyelv stb. megjele¬
nését. Miközben a fent említett hármas mindegyikének hatalmas fan clubja volt
és van, de egyik sem vált soha dominánssá a szociológia egészében vagy akár
csak nagyobb részében sem. S akkor miért hagynánk ki az alapító atyák közül
például Herbert Spencert? (Pál 1999) Az 1860-as évektől a 20. század elejéig igazi
nemzetközi protoszociológus-gurunak számított, akkoriban befolyásosabbnak,
mint Marx (míg a másik két említett alapító atya még gyerek, ifjú vagy pálya¬
kezdő volt). Igaz, már a 20. század legelején hanyatlani kezdett ez a befolyás, és
a két világháború között teljes joggal tette fel a szónoki kérdést az akkor felemel¬
kedő új szociológus-guru, Talcott Parsons: , ki olvas manapság Spencert?” (pon¬
tosabban: Crane Brintont idézte, Parsons 1966/1937:3)
Ha pedig esetleg egy tágabb értelemben vett módszertani kritériumot keresünk,
akkor kénytelenek lennénk saját klasszikusainkat, Durkheimet, Webert és jelen¬
tős kortársaikat is az előfutárokhoz sorolni, amely felfogással a szociológia saját
magáról állítana ki szegénységi bizonyítványt. Használhatjuk viszont ez utóbbi
kritériumot a szociológia alkorszakának megkülönböztetésére — a következő
bekezdésekből ki fog derülni, hogyan.
3.1) Klasszikus szociológia (1890—1930-as évek).
Néhány nagy professzor esetében, akik saját nyelvet alakítottak ki, saját követő¬
ik szűk köréből próbáltak hálózatot szervezni, az egymás közötti kommunikáció
jobb esetben a másik kritikájából állt, rosszabb esetben tudatos elhallgatásból;
az elméletre koncentráltak, empirikus vizsgálatokat, terepkutatást szinte sosem
végeztek, statisztikai adatokat szinte sosem használtak — Némedi, érezhető iró¬
niával, , professzori termelési módról" ír. (2005:12—14)
Egyedül Durkheim próbálkozott egy interdiszciplináris, tehát több tudományt
összefogó hálózat létrehozásával, de ez, 1917-es halálával, sőt, tulajdonképpen
már az első világháborúval szétesett. Csak Weber folytatott szakmailag is szín¬
vonalas vitákat egyes kortársaival, például Werner Sombarttal. Egyedül Durkheim
használt statisztikai adatokat elméleti érvelése alátámasztására Az öngyilkosság
című híres könyvében - de ez nála is egy epizódnak bizonyult csupán, valöszi¬
nűleg ő maga sem fogta fel, hogy évtizedekkel előreszaladt, megelőlegezte a
modern szociológia korát (lásd a 3.2).
* 40 +