Page 77 [77]
III. EGY ESETTANULMÁNY PÉLDÁJA
2.2. A MAGÁNHANGZÓK FELISMERÉSÉNEK ÉS
DIFFERENCIÁLÁSÁNAK JAVÍTÁSA
A hangfelismerés tekintetében kritikus pont a differenciálás, a fonémák
közötti különbségtétel. Vannak kiemelten problémás fonémapárok, ame¬
lyek kis mértékben térnek el egymástól, ezért elkülönítésük különösen
a nyelvtanulás kezdeti szakaszában jelentenek nagy kihívást a nyelvta¬
nulónak.
A hangdifferenciálás elősegítésére irányuló gyakorlatok között ta¬
lálunk olyanokat, amelyek a hangidőtartam felismerésére irányulnak.
Felmérésem alapján ez kiemelten problémás területe az ukrán anyanyel¬
vűek magyartanulásának. A hosszú-rövid magánhangzók elkülönítésére
számos gyakorlat létezik.
2.3. A MÁSSALHANGZÓK FELISMERÉSÉNEK ÉS
DIFFERENCIÁLÁSÁNAK JAVÍTÁSA
A magyar mássalhangzók nagy része ugyanúgy ejtődik, akár csak az uk¬
ránban. Ezek nem is igényelnek jelentősebb figyelmet a hangtan tanítási
folyamatában, hiszen , hazai pályát" jelentenek a tanulók számára.
Térjünk ki pár szó erejéig a kivételt képező, ukránban nem létező vagy
másként megjelenő (több hang együttese, másként kell hangsúlyozni)
mássalhangzók kiejtésére.
J - ugyan van az ukránban is j hang, de a magyar nyelvben, főleg ha
a szó elején van, sokkal hangsúlyosabban, nyomatékosabban ejtjük mint
az ukrán ű hangot. Pl: jó, jég, jaguár
Ly - vannak bizonyos szavak, melyeknél a j hangot hallunk, de ly író¬
dik. Ez szintén komoly nehézséget okoz, esetekben sokszor még a magyar
anyanyelvűeknek is (írásban), nemhogy a magyart mint idegen nyelvet
tanulók számára. Sajnos nincsenek rá szabályok, hogy mikor melyiket
kell használni. A , legjobb" módszer, megtanulni az ly-os szavakat, mivel
nincs túl sok belőle. Pl: lWyuk, boly, mély, milyen, moly, osztály, olyan
További nehézségeket okozhatnak még a kétjegyű betűk, mivel a ma¬
gyarban egy új hangot hoznak létre, míg az ukránban ez nem így van,
s külön betű van a magyarnak megfelelő hangra.
.76 +