A hangok helyes artikulálásához vezető úton az első lépés az, hogy tu¬
datosítsuk az adott fonémát. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a jó hallás.
A hallás szerepe a neurológiai folyamatokkal együtt egy bonyolult visz¬
szacsatolási rendszeren keresztül eredményezi (vagy épp ellenkezőleg,
gátoljanem) a helyes hangfelismerést, differenciálást, tehát az adott hang
fonémakategériäjänak meghatärozäsät (Csépe-Gy6ri-Ragé 2007-2008).
Ez azonban néhány hang esetében különösen problémás. Viszonylag is¬
mert tény az, hogy a szlávajkúak számára nagyon nehéz az a—u—o között
különbséget tenni. Ezen hangok artikulációja teljesen esetleges. Nem lehet
azonban legyinteni a jelenségre azzal a meggyőződéssel, hogy egy kis ,,slend¬
rián" kiejtés nem okoz problémát. A hangok egymástól eltérő megkülön¬
böztető jegyeinek pontos felismerése és reprodukálása a magyar nyelvben
nélkülözhetetlen eszköz a grammatika és a jelentés területén is (Szende 2005)
A már említett a o0—u magánhangzók közötti különbségtétel folya¬
matos hibaforrás, mégis a legtöbb problémát az ö-ő, illetve ü-ű hangok
reprodukálása okozza, valamint az 0-6 és az a-4 kôzôtti differenciäcié
sem zökkenőmentes.
Kiemelendők a mássalhangzók esetében is elkövetett hibák. Bár, az
ukránban szinte minden magyar mássalhangzónak megvan a maga
megfelelője, mégis gyakori a hiba főleg a kétjegyű sz-zs vagy épp a sok¬
szor még magyarajkúak számára is gondot jelentő j-ly megkülönbözteté¬
se, ami nemcsak írás közben jelentkezik (ly-t pl. Ij-nek ejtik). A kétjegyű
mássalhangzók duplázása is gyakori írásbeli és kiejtési hiba.