Page 27 [27]
I. A KIEJTÉSTANÍTÁS FONTOSSÁGA
2.2.5. Az életkor
A nyelvérzék és az, hogy ki hány éves, alapvetően nem függenek össze,
ám az életkor is érdekes tényező a kiejtés elsajátításának szempontjá¬
ból. Lenneberg (1967) határozta meg az anyanyelv-elsajátítás kritikus
periódusait. Az első periódus egy és öt-tíz év között van, és az agykérgi
aszimmetriäk kialakuläsäval zärul le (Gösy 2005). Az anyanyelv elsajátí¬
tása lehetetlen, vagy nehézségekbe ütközik, ha ezen életkorok előtt nem
volt input. A második biológiai sorompó a tíz-tizenegy éves kor, amely
azt jelenti, hogy egy gyermek akcentusmentesen képes megtanulni egy
idegen nyelvet, ha még 10-11 éves kora előtt érik idegen nyelvi hatások.
Későbbi kutatások szerint a 10-13 éves kor a megfelelő második bioló¬
giai sorompó, amelyet a pubertáskor megjelenése követ (Krashen 1975).
Ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen később akcentusmentesen megtanul¬
ni egy idegen nyelvet, bár jórészt nyelvérzék kérdése.
2.2.6. Az önbizalom és az optimista énkép
Krashen nem csak a kritikus periódusról írt, hanem az érzelmi szűrőről
alkotott elméletében kijelenti, hogy a magabiztosság és önbizalom segíti
a nyelvelsajátítást. Amennyiben szorongás van jelen, pszichológiai , zaj"
keletkezik, amely meggátolja a nyelvi anyag beépülését, vagy torzítja azt
(Krashen 1982). Ezért fontos az oldott, stresszmentes tanulási környe¬
zet megteremtése, ahol a nyelvtanulónak nem kell félnie a hibázástól.
Ez azonban nagyban személyiség kérdése is.
+ 26 +