Page 202 [202]
8. Sasun: egy örmény hegyi erőd mítosza e 201
ságát és védelmét. Ezek a reformok azzal is fenyegettek, hogy a helyi hatalmi
viszonyok az ő javukra változnak, és — ami a központosítást szem előtt tartó
oszmán állam számára még súlyosabb volt - megnyitják az utat a regionális
autonómia előtt. II. Abdul-Hamid szultán végül 1895—96-ban megadta a választ
az európai reformkövetelésekre: birodalomszerte több százezer örményt mészá¬
roltak le. Üzenet volt, birodalmon belülre és kívülre egyaránt, hogy ezután
lehetőleg mindenki tartózkodjon az örmények javát szolgáló decentralizáló
reformok napirendre tűzésétől.17
Az örmény forradalmárok rosszul mérték fel a helyzetet, nem számoltak azzal,
hogy a sasuni hegyi gazdák — mint ahogy az oszmán-örmények többsége - nem
voltak fogékonyak egy forradalmi mozgalomra. Kéréseik tisztán helyi jelleggel
bírtak, és mint ilyenek, igen korlátozottak voltak. A pártkáderek ideológiai fel¬
építménye idegen volt számukra. Nem egy újfajta rend megvalósításáért harcol¬
tak, nem is az életfeltételek gyökeres megváltoztatásáért, csupán azért, hogy
megvédje őket valaki a támadásoktól. Ezzel együtt tulajdonképpen a fennálló
rend megőrzéséért küzdöttek, a helyi autonómiájuk megőrzéséért, melyet az
oszmán központosítási politika újabb igényei és a kurd támadások új formája
megzavart, és kibillentett egyensúlyi helyzetéből. Ilyen értelemben ellenállási
törekvésük konzervatív jelleggel bírt.
Az örmény identitás kialakulásának összetevői
Az örmény forradalmárok csodálattal néztek fel a sasuniakra, rendíthetetlen
szabadságharcosoknak tekintették őket. Ez több mítoszra vezethető vissza, melye¬
ket a 19. században felelevenítettek, és melyek a forradalmi körökön túl is kiha¬
tottak, egészen napjainkig. A mítoszok több forrásból táplálkoztak, végül egy
összképpé álltak össze, mely Sasunt bevehetetlen hegyi menedékként és a sza¬
badság bástyájaként tüntette fel. Sasun lakosai ebben az ábrázolásban legyőz¬
167 Az eseményekről szóló hivatalos oszmán beszámoló utánnyomata: Hüseyin Názim Pasa
(1993): Ermeni Olaylari Taribi, Ankara; beszámoló az örmény forradalmárok szemszögé¬
ből: Roupen [Der Minasian] (1985): Hay Heghapokhagani me Houshere. 3 kötet, Beirut,
53-314. 0.; a nemzetközi sajtö tudösitäsäröl ld. pl. Kirakossian, Arman J. (szerk.) (2004): The
Armenian Massacres, 1894-1896. U.S. Media Testimony, Detroit.