Page 191 [191]
OCR
190 " ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN szervezetet felépíteni." Márpedig a politikai öntudattól az Oszmán Birodalomban élő örmények többsége — 8096-uk gazdálkodó lévén — igencsak messze volt.*** Az örmények nem voltak eléggé szervezettek ahhoz, hogy tényleges érdekképviselettel rendelkezzenek, vagy akár csak egy átfogó szervük legyen, mely a közösségüket képviselhetné. Az átmeneti szakaszban — melyet a 19. század vége és a 20. század eleje jelentett, mindenféle reformjaival és változásaival — az örmények régóta fennálló intézményei, elitjei és képviseletei meg voltak gyengülve, az új intézmények már igényt tartottak ezek helyére, de ténylegesen még nem tudták elfoglalni ezeket."? Ennek eredményeképp egyszerre két intézmény igyekezett betölteni ugyanazt a helyet, viszont csak töredékesen. Az egyik ilyen intézmény az egyház volt. A konstantinápolyi patriarchátus — a hozzárendelt egyházmegyékkel - jelentette az örmény társadalom hagyományos képviseletét. A 19. századi reformkor folyamán az egyházi hierarchia mellé rendeltek egy világi testületet, az örmény millet-nemzetgyűlést, és az örmény társadalom létrehozta a saját millet-alkotmänyät.*** Ebben a millet-parlamentben, a maga bizottságaival, a 18. század vége óta újonnan feltörekvő világi elit aktív szerepet vállalt, igazgatta és képviselte az örmény közösséget, és egyre hangsúlyosabb szerephez jutott. Az 1908-as ifjútörök puccs után az örmények hagyományos képviselete új elemmel bővült. A 19. század végén örmény forradalmi pártok alakultak, melyek az ifjútörökökhöz hasonlóan, majd velük karöltve illegálisan, illetve száműzetésben tevékenykedtek. A sikeres forradalom, az oszmán alkotmány visszaállítása és a parlament újbóli megnyitása után ezek a pártok — az 1887-ben Genfben alapított Szociáldemokrata Hntchag Párt és az 1890-ben Tifliszben alapított Örmény Forradalmi Szövetség — indultak az oszmán választásokon, és koalíciót kötöttek az ifjútörök irányzat különféle pártjaival is. Az örmény forradalmárok reformjainak ütemterve nem maradt meg pusztán az oszmán politika szintjén, +" Egy áttekintés az örmény forradalmi mozgalomról itt található: Nalbandian: The Armenian Revolutionary Movement. m Vö. pl. az örmény forradalmárok panaszkodásait a gazdák sikertelen mozgósítását illetöen: Roupen: Hay Heghapokhagani me Hishadagnere. 2. kötet, 186-188. o. 48° Zohrab: Yergeri joghovatsou. 4. kötet, 389. o. ++ Artinian, Vartan (1988): The Armenian Constitutional System in the Ottoman Empire, 1839-1863, Istanbul; Antaramian, Richard E. (2014): In Subversive Service of the Sublime State: Armenians and Ottoman State Power, 1844-1896. Diss., University of Michigan.
