szervezetet felépíteni." Márpedig a politikai öntudattól az Oszmán Birodalom¬
ban élő örmények többsége — 8096-uk gazdálkodó lévén — igencsak messze volt.***
Az örmények nem voltak eléggé szervezettek ahhoz, hogy tényleges érdek¬
képviselettel rendelkezzenek, vagy akár csak egy átfogó szervük legyen, mely a
közösségüket képviselhetné. Az átmeneti szakaszban — melyet a 19. század vége
és a 20. század eleje jelentett, mindenféle reformjaival és változásaival — az örmé¬
nyek régóta fennálló intézményei, elitjei és képviseletei meg voltak gyengülve,
az új intézmények már igényt tartottak ezek helyére, de ténylegesen még nem
tudták elfoglalni ezeket."? Ennek eredményeképp egyszerre két intézmény
igyekezett betölteni ugyanazt a helyet, viszont csak töredékesen. Az egyik ilyen
intézmény az egyház volt. A konstantinápolyi patriarchátus — a hozzárendelt
egyházmegyékkel - jelentette az örmény társadalom hagyományos képviseletét.
A 19. századi reformkor folyamán az egyházi hierarchia mellé rendeltek egy
világi testületet, az örmény millet-nemzetgyűlést, és az örmény társadalom
létrehozta a saját millet-alkotmänyät.*** Ebben a millet-parlamentben, a maga
bizottságaival, a 18. század vége óta újonnan feltörekvő világi elit aktív szerepet
vállalt, igazgatta és képviselte az örmény közösséget, és egyre hangsúlyosabb
szerephez jutott.
Az 1908-as ifjútörök puccs után az örmények hagyományos képviselete új
elemmel bővült. A 19. század végén örmény forradalmi pártok alakultak, melyek
az ifjútörökökhöz hasonlóan, majd velük karöltve illegálisan, illetve száműze¬
tésben tevékenykedtek. A sikeres forradalom, az oszmán alkotmány visszaállítása
és a parlament újbóli megnyitása után ezek a pártok — az 1887-ben Genfben
alapított Szociáldemokrata Hntchag Párt és az 1890-ben Tifliszben alapított
Örmény Forradalmi Szövetség — indultak az oszmán választásokon, és koalíciót
kötöttek az ifjútörök irányzat különféle pártjaival is. Az örmény forradalmárok
reformjainak ütemterve nem maradt meg pusztán az oszmán politika szintjén,
+" Egy áttekintés az örmény forradalmi mozgalomról itt található: Nalbandian: The Arme¬
nian Revolutionary Movement.
m Vö. pl. az örmény forradalmárok panaszkodásait a gazdák sikertelen mozgósítását
illetöen: Roupen: Hay Heghapokhagani me Hishadagnere. 2. kötet, 186-188. o.
48° Zohrab: Yergeri joghovatsou. 4. kötet, 389. o.
++ Artinian, Vartan (1988): The Armenian Constitutional System in the Ottoman Empire,
1839-1863, Istanbul; Antaramian, Richard E. (2014): In Subversive Service of the Sublime
State: Armenians and Ottoman State Power, 1844-1896. Diss., University of Michigan.