Page 174 [174]
7.
Kapaszkodás a végsőkig:
oszmán-örmény forradalmárok álláspontja
Oroszországgal kapcsolatban
A 19. század reformkorszaka új lendületet ígért. Az efféle újrakezdés korszaká¬
ban, mely részben radikális változásokkal jár, általában a fennálló rendszer
kevésbé kiváltságos csoportjai várják reménykedve az újításokat. Azoknak, akik
attól tartanak, hogy tisztségüket és pozíciójukat elveszítik, okuk van az aggo¬
dalomra, fenntartásaik vannak, és elutasító magatartást tanúsítanak. Alig
tűnik tehát meglepőnek, hogy az Oszmán Birodalomban épp azok az újonnan
felkapaszkodó örmény politikai, gazdasági és kulturális elitek kötelezték el
magukat nagy lelkesedéssel az oszmán megújulás mellett, akik jogosan táplál¬
tak reményeket, és akik számára nem létezett más, hasonlóan meggyőző és
működőképes alternatíva. De mi volt a helyzet a birodalom végső szakaszában?
Ekkor lépett ugyanis színre egy újabb csoport - a forradalmi pártok -, mely
épp a politikai szerepvállalást illetően radikálisabb követelésekkel állt elő, mint
a korábbi reformpártiak, akik időközben megtalálták helyüket. És ekkor rész¬
ben megvalósult az Oszmán Birodalom különböző felekezeti csoportjainak
az egyenrangúsága is. Viszont az olyan erőszakos események, mint az 1909-es
kilikiai (Cukurova) örménymészárlás, ami a második alkotmány időszakára
esett, nagy csalódást okoztak, és kételyeket ébresztettek a muszlim vezető réteg
jószándékával kapcsolatban. Az esettanulmány, mely ezt a problémát talán a
legjobban megvilágítja, a következő kérdésen alapul: milyen álláspontot kép¬
viseltek az oszmán-örmény forradalmárok Oroszországgal kapcsolatban az első
világháború idején?