Oldal 35 [35]
A 4, 2 +
34 e ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN
tosz-régióban (de más településeken is) olyan örmények éltek, akik áttértek az
iszlám hitre, és ezt a vallást gyakorolták, de otthon a keresztény szertartásokat
is megtartották." A nyelvi asszimiláció is igen gyakori volt. A Van-tótól nyugatra
sok örmény kurdul beszélt. A 19. századi Kilikiában, de más régiókban is, az
oszmán-török nyelv felváltotta az örményt mint köznyelvet, mégpedig az örmény
közösségen belül." Mindent összevetve megállapítható, hogy az Oszmán Biro¬
dalomban élő örmény közösség, nyelvét tekintve, messzemenőkig integrálódott;
alig akadt más olyan nem-török népességcsoport, mely ilyen jól beszélt oszmánul.
Ugyanakkor elmondható sok arameusról és káldeusról, leginkább Diyarbakir
környékén, hogy ők nyelvileg az örményekhez asszimilálódtak.
A , hűséges nemzet"
Az Oszmán Birodalomban legkésőbb a kora 19. század óta úgy tekintettek az
örményekre, erre a nem-muszlim és nem-török népességcsoportra, mint külö¬
nösen jól integrálódott népességcsoportra. Az oszmán-török államapparátus
szemszögéből pedig igencsak lojálisnak számítottak, úgy is nevezték őket, hogy
a , hűséges nemzet" (millet-i sadiga) — ellentétben a Balkánon élő keresztények¬
kel, akik a 19. század folyamán függetlenítették magukat az oszmán államtól,
hogy saját nemzetállamokat hozzanak létre.
Az Oszmán Birodalom iszlám állami apparátusán belül a nem-muszlimokat
elviekben kizárták a hatalomból. Csak kivételes esetben lehetett nem-muszlim
tagja az oszmán hadseregnek, rendőrségnek vagy közigazgatásnak. A 19. század
második felében életbe léptek a tanzimat néven ismertté vált reformok, melyek
megnyitották az oszmán közigazgatást a nem-muszlimok előtt. A hadseregben
» Vö. pl. Simonian, Hovann H. szetk. (2007): The Hemshin. History, Society and Identity
in the Highlands of Northeast Turkey, London / New York; Tachjian, Vahé (2004): La
France en Cilicie et en Haute Mésopotamie. Aux confins de la Turquie, de la Syrie et de l'Irak
(1919-1933), Paris, 274-288. 0.
na Az örmény sajtóban sokat vitatkoztak a töröknyelvűségről, legfőképp a kilikai örmé¬
nyekre vonatkozóan, a népirtást követően. Vö. Khadents, A. (1928): , Te intchou Giligetsin
hayakhos tche yeghadz?” Yeprad (Aleppo), 1. évf. Nr. 63. (15.02.1928.); S., P. (1928): „Irkak¬
hosoutiune mer metch.” Yeprad (Aleppo), 1. évf. Nr. 93. (30.05.1928.).