2. Oszmán-örmények: remények és veszélyek között e 33
és kiszolgáltatottsággal járt, ugyanakkor — ami oly gyakran figyelhető meg az
előjogokból kirekesztett kisebbségeknél — erőteljes szociális dinamika és a moder¬
nizáló reformkorszak tettvágya is jellemző volt rá.
Az Oszmán Birodalom mint soknemzetiségű állam
Az örmények ugyan számos közösségben relatív vagy abszolút többségben voltak,
mégsem alkottak területileg összefüggő népcsoportot. Mellettük még sok más
vallási, nyelvi vagy etnikai csoport élt Anatóliában, a legnagyobb csoportokat
a törökök, kurdok, görögök, arameusok/asszírok és arabok tették ki, ugyanakkor
e csoportokat vallási vagy nyelvi szempontok alapján még tovább lehetett tagolni.
Az egész régió népességét heterogén életvitel és heterogén szociális szervezettség
jellemezte, legyen szó letelepedett gazdálkodókról, városlakókról vagy nomád,
illetve félnomád törzsi szövetségekről." Az Oszmán Birodalmon belüli örmények
számára kényszerű követelmény volt, hogy az adott régió csoportosulásaival
békésen megférjenek egymás mellett.
Az átmeneti formák sokfélesége
Nemcsak nagy vallási, nyelvi és etnikai sokszínűség jellemezte az egész kis-ázsiai
térséget, de a különböző csoportok és közösségek közti átmeneti formák és köl¬
csönhatások is gyakoriak voltak; nagyszámú vallási, kulturális és nyelvi transz¬
fernek és hasonulásnak lehetünk itt tanúi. Mindez az örményekre is vonatkozott.
Urfa környékén például (a mai Törökország területén, a szíriai határtól nem
messze) olyan örmények éltek, akik látszólag a keresztény vallást gyakorolták,
ugyanakkor zoroasztriánus hittételeket is megőriztek. Shadakhban, a Van-tótól
délre (a mai Törökország délkeleti részén), a Fekete-tengernél található Pon¬
’° Andrews, Peter Alford (2002): Ethnic Groups in the Republic of Turkey, Wiesbaden. A 20.
század közepén még egy tucatnyi különböző etnikai, vallási és nyelvi csoportot nevez meg
Anatóliában, pedig már több évtizeddel az állami homogenizációs politika után vagyunk.
A népirtást megelőző örmény népességről vö. Kévorkian, Raymond H. (2006): Le génocide
des Armeniens, Paris, 331-344.0.