Oldal 24 [24]
1. Kettős rés, hármas híd e 23
A görög, délszláv (azaz bolgár, szerb, bosnyák stb.) vagy albán forrásanyag
kutatása a megfelelő saját kutatóintézmények hatáskörébe tartozik, és a bizánci
és az újgörög kutatóintézeteken kívül (ez utóbbi a Bizánc utáni görögöket kutatja)
leginkäbb a „Delkelet-Euröpa” elnevezesü gyüjtöfogalmon belül talälhatök meg;
az arameusokra/asszirokra az orientalisztikai intézetek figyeltek fel (ide tartozik
— az arabon és a héberen kívül — az összes sémi nyelvcsoport).
A turkológiát ezek a tudományágak is csak annyiban egészítik ki, hogy az
Oszmán Birodalom nem-török utódállamaival foglalkoznak; történelemfelfo¬
gásukat hosszú ideig meghatározta a nemzetállamok eszméje, ennek fényében
messzemenően kihagyták a saját történetírásukból az oszmán korszakot. Ameny¬
nyiben mégis vizsgálták ezt a korszakot, akkor viszont hiányzott belőle az oszmán
kontextus, melyben az adott közösség és tagjai éltek és alkottak. A sztereotip
értelmezés szerint az oszmán uralom nem jelentett mást, mint a , török rabigát".
Az utóbbi időben már tapasztalni lehet némi változást e téren, ugyanis megjelent
a bolgár, görög (stb.) oszmanista kutatás, mely azonban még gyerekcipőben jár."
Ami eddig elhangzott a görögökről, bolgárokról vagy szerbekről, fokozottan
érvényes az örményekre. Amikor az első világháború után széthullott az Oszmán
Birodalom, akkor ez nem jelentette az örmények számára azt, hogy a régi, impe¬
rialista világrendet egyszerűen felváltja a nemzetállamok új rendje. Az 1918-ban
kikiáltott kis Örmény Köztársaság mindössze két évig tudott fennmaradni.
Ráadásul az örmények számára az oszmán uralom utolsó évei egyet jelentettek
azzal a keserű tapasztalattal, hogy közösségüket a saját államuk próbálta terv¬
szerűen és módszeresen megsemmisíteni. Amikor a népirtás túlélői, akik szét¬
szóródtak a világban, a háború után létrehozták nemzetüket, szembesülniük
kellett azzal, hogy hosszú éveken keresztül elhallgatják és letagadják a népirtás
" Bulgáriában - ahol a bolgár provinciák témáján túl is jelentős oszmán levéltári anyag
található — viszonylag korán következett be ez a folyamat. Vö. pl. Gradeva, Rossitsa (2004):
Rumeli under the Ottomans 1sth-18th Centuries: Institutions and Communities, Istanbul; U6.
(2008): War and Peace in Rumeli 15th to Beginning of 19th Century, Istanbul. Az ujabb
generäciö kutatäsaihoz vö. pl. Methodieva, Milena (2009): Reform, Politics and Culture
Among the Muslims in Bulgaria, 1878-1908. Diss., Princeton; Petrov, Milen (2006): Tanzi¬
mat for the Countryside: Midhat Pasa and the Vilayet of Danube, 1864-1868. Diss., Princeton.
Görögországra vonatkozóan vö. pl. VIachopoulou, Anna (2017): Revolution auf der Morea.
Die Peloponnes während der zweiten Turkokratie (1715-1821), München; Kechriotis, Vangelis
(2005): The Greeks of Izmir at the End of the Empire. Diss., Leiden.