Seite 91 [91]
90 s ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN
a 17-18. század fordulóján. Mindkettő szabad királyi városi rangot szerzett,
részben a helyi rendi elitek tiltakozása ellenére is (r786-ban, illetve 1790—91¬
ben). Mindkettőre áll tehát, hogy függetlenítette magát közvetlen környeze¬
tétől."9 Ez a stratégia mindaddig sikereket hozott, amíg a távolsági keres¬
kedelem csatornái működtek, tehát a 19. század első évtizedeiig. Ezután
a függetlenség Erzsébetvárosban elszigeteltséggé alakult. Tény, hogy Erzsébet¬
város kezdettől fogva nehezebb helyzetben volt, mint Szamosújvár. Míg utób¬
binak lényegében csak Dés konkurenciájával kellett szembenéznie, addig
Erzsébetvárosnak Szászföld közepén két erős középváros, Segesvár és Medgyes
közé ékelődve kellett volna lokális piacot szereznie. Tovább nehezítette a hely¬
zetét, hogy a volt Apafi uradalom maga is idegen test volt, egyfajta enklávé
a szászföldi autonómia területébe ékelődve. Erzsébetváros a maga rendies
fejlődésével megerősítette ezt a pozíciót, hiszen magyar városként nyerte el
szabadalmi jogait. Az enklávé-helyzetnek persze megvoltak a maga városiasító
hatásai, ám ezek kevésbé a helyi kereskedelem irányába, mint inkább a köz¬
ponti adminisztráció felé vezettek. Ennek az útnak a mérföldköve a huszár¬
laktanya 1840-es felépítése.9" A következő bő fél évszázadban Erzsébetváros
városi energiái a központi hatalomtól, Bécstől, majd Budapesttől függtek, ami
a hivatali réteg felülreprezentációját hozta magával.
A kétfajta városiasodási út, tehát a távolsági kereskedelemből a helyi keres¬
kedelembe integrálódó szamosújvári és a szintén a távolsági kereskedelemből
induló, de a hivatali funkció felé elmozduló erzsébetvárosi a településképben
is markánsan megmutatkozik. Előbbi helyszínen a 19. század második felére
jellegzetes erdélyi városkép kezdett kialakulni, amelyet legtömörebben
a különböző felekezetű templomok belvárosi koncentrációja fejezett ki."
Erzsébetvárosban ezzel szemben a polgári korszakra is átnyúlt a város etnikai
tagoltsága. Holott a két város fejlődése egymáshoz igen közeli fejlődési alap¬
helyzetből ágazott el. A közös alaphelyzetet pedig úgy tudnánk jellemezni,
hogy a településhálózat fontos, de korántsem központi jellegű pontjából az
örménység teremtett várost.
89 Egyed Ákos: i. m. 19—22.
1599 A laktanya bejáratánál elhelyezett emléktáblán szereplő adat.
5: Maksay Albert és társa (1936): Erdélyi városképek, Budapest.