Page 62 [62]
3. Az örménység identitása s GI
(2) A második korszak a városépítés tulajdonképpeni aranykora, amely
a szabad királyi városi rang, illetve a rendi jogok megszerzésének folyamatát
kíséri végig a 18. század közepétől az 1848-as polgári forradalomig. Ebben az
időszakban a késő feudális viszonyok között fejlődő város, illetve településrész
világosan elkülönül környezetétől. A határ örmény és nem örmény között
világos, jogi formában rögzített. Mindemellett az örménység gazdasági ereje
ekkor a legjelentősebb. Mind a templomépítészet, mind a polgári építészet
virágkorát éli, kialakulnak a ma is látható városképi sziluettek.
(3) A harmadik, szűk évszázadnyi periódus az identitásváltás időszaka.
A települések, településrészek örmény jellege elhalványul, illetve, ha meg is
marad, az már nem etnikai-rendi, hanem osztályjellegében üt el környezetétől.
Az örmény építészet belesimul a paraszti-polgári, falusi-városi építészet ket¬
tősségébe, utóbbinak egy lokális változataként. Az örménység anyagilag in¬
stabil rétegei beolvadnak a helybeli társadalomba, a polgári középosztályra
pedig egyre nagyobb vonzerőt gyakorolnak a nagyvárosok. Az örménység
etnikai zárvány jellege megszűnik, ezzel együtt pedig a városok örmény jellege
is elhalványul: egy, az erdélyi településekre általában is jellemző sokvallású,
soknemzetiségű városképnek adva át a helyét.
Az integrációs modellnek a hasonlóságokon túl az egyes örmény telepek
különbségeit is magyaráznia kell. Látható például, hogy az első korszak ered¬
ménye, a telekvásárlás, csak a későbbi szabad királyi városokban történik meg,
mint ahogyan a második korszak látványos építészeti fejlődése is jórészt ezek¬
hez a városokhoz kötődik (Erzsébetváros, Szamosújvár). Ugyanakkor a 19.
század végének magyar-örmény identitása éppen ott tudott alkalmazkodni
a kor kívánalmaihoz, ahol korábban korlátozottak voltak a rendi kiváltságok,
tehát a székelyföldi kolóniákban. Ám még ezen belül is óriási a különbég
a falusias Csíkszépvíz és a regionális kisváros, Gyergyószentmiklós között.
Előbbi rendkívül erős vándorlási veszteségével szemben Gyergyószentmiklós
viszonylag dinamikus társadalmi közeget tudott kínálni a felfelé mobilizálódó
családoknak.
A négy település 19. század végére kialakult sziluettjét felfoghatjuk az integ¬
rációs fázisok morfológiai lenyomataként is. A négy település építészeti arcu¬
latának különbözősége éppen abból adódik, hogy az iménti három korszak