3. Az örménység identitása + SI
Bányai Elemér 1905-ben úgy vélte, hogy a folyamat nem állítható meg, és a jövő¬
ben valószínűleg el fog tűnni a származástudat is. Írta ezt akkor, amikor az
armenizmus éppen a származástudat erősítése révén próbálta meg mozgósítani
az asszimilálódó örmény közösséget. Mivel a nyelvében, vallásában, részben
felekezetében és szokásaiban beolvadt örmények számára az eredet volt az
egyetlen identitásképző elem, a 20. századi Szamosújvár és Erzsébetváros szel¬
lemi élete erősen múltba zárkózó lett. Persze általában is jellemző volt a korra
a historizmus, ám a két város esetében ennek különös jelentőséget adott, hogy
a kapitalista átmenet mindkét településen relatív pozícióvesztést okozott, ellen¬
tétben például Gyergyószentmiklóssal, amely a 20. század legelején élte törté¬
neti urbanizációjának legdinamikusabb évtizedeit. À 19-20. szäzadi ,Szamos¬
újvár-diskurzust", amely bizonyos értelemben az örmény diskurzussal volt
egyenlő, végigkíséri a fénykor-hanyatlás kontrasztja. A fenykor a 17-18. szäzad
gazdasági dinamizmusának az ideje, amivel szemben a századforduló mérsékelt
sikerei (sikertelenségei) állnak. Szongott a dicső múlt megidézését még felrázó,
mozgósító erőként alkalmazta, de a huszadik századra csak a hanyatlás puszta
konstatálása maradt meg belőle.
, Azért városunk, ha csak egy futó pillantást is vet vissza fényes múltjára, nemes
önerzettel elmondhatja, hogy »Exegi monumentum aere perennius« (ercnel
maradandobb emleket allitottam magamnak).””
„Beteljesült rajta a varosi sors: elpuhult, vitalitäsa megcsappant.” „A pompas barokk
katedrális, mely a 18. század közepétől kezdve az ónémet dómokboz hasonlóan évti¬
zedeken át épült, tízezres tömeget tudna befogadni, s nem a mai négyszázas
gyülekezetet. Alszik, de nem álmodik Szamosújvár."
A 19. század építészetének értékelésére mind a mai napig rányomja bélyegét
a hanyatlás toposza. Pedig a kérdést elfogulatlanul vizsgálva ez a korszak rend¬
kívül érdekes urbanisztikai átalakulásokat hozott, még akkoris, ha jelentősége
nem hasonlítható az örmény barokkéhoz. Ám ettől még beszédes lenyomata
' Szongott Kristóf 1901-1903, 3. kötet: 274.
"3 Aldobolyi-Nagy Miklés 2007: 25., 37.