Oldal 53 [53]
52 + ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN
marad a magyar-örmény identitásnak, illetve általában a városok új, állami
adminisztráció meghatározta szerepkörének.
3.3. Az örmények száma és rétegzettsége
Az örmények beolvadásából következik, hogy sokkal nehezebb arra a kérdésre
válaszolni, hány örmény élt a 19. század végén Erdélyben, mint a 18. században.
Ennek módszertani oka, hogy míg a 18. században az örményeket — mint
idegeneket — külön írták össze, addig az 1860-as évektől csak az anyanyelv és
az egyházi hovatartozás alapján következtethetünk számukra. A beolvadás
előrehaladtával aztán ezek az adatok is egyre inkább érvényüket vesztik.
Hasonló a helyzet az örmény társadalom belső rétegzettségével. Az örmények
mindenhol vegyesen éltek más nemzetiségűekkel. A 19. század második felétől
rendelkezésre álló modern népszámlálási adatok azonban csak településsoros
bontásban készültek. Az összesített számsorok birtokában pedig csupán fel¬
tételezésekkel élhetünk az örmény városrészek belső tagozódásáról. A követ¬
kezőkben főként Pál Judit 1997-es tanulmányára támaszkodva igyekszünk
vázlatos képet adni az örmények főbb szociológiai adatairól." Az ő megálla¬
pításait egészíti ki a József-kori népszámlálás néhány jellemző adatsora, illetve
az I910-es magyarországi népszámlálás alapján megrajzolható foglalkozási és
etnikai helyzetkép."
Ami biztosan állítható, hogy az örmények száma már a kezdetekkor jóval
alacsonyabb volt, mint azt a 19. század történetírása láttatta. Szemben a törté¬
neti munkákban a legutóbbi időkig felbukkanó, háromezer családról szóló
legendával, a 17. század végén ,tömegesen megjelenő? örmények legfeljebb
tizedannyian lehettek.'” A következő évszázadban a számuk folyamatosan
növekedett, majd az 1800-as évektől kezdve (az örmény központokban leg¬
alábbis) csökkeni kezdett.
104 Pál Judit 1997.
15 A magyar Szent Korona országainak népszámlálása 1910. Budapest, M. K. Központi Statisztikai
Hivatal, 1913.; Danyi Dezső-Dávid Zoltán (1960): Az első magyarországi népszámlálás (1784-I787).
Budapest, Központi Statisztikai Hivatal; Dányi Dezső (1992): Az 1850. évi erdélyi népszámlálás.
Budapest, Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH).
106 Pál Judit 1997: 107.