között kialakult." A közvetítő kisebbségek idegenek voltak, de éppen idegen
voltuk biztosította számukra a kereskedelemhez szükséges mozgásteret. Mivel
nem tagozódtak be egyik helyi hatalmi elit erőterébe sem, könnyen likvidál¬
ható csoportnak tűntek a mindenkori politika számára. Ez a lehetőség egyéb¬
iránt elég gyakran valósággá is vált. Másfelől azonban a diaszpórában élő
kereskedőcsaládok rokoni hálózata pótolni tudta, illetve áthidalta az ellensé¬
ges politikai régiók közötti általános bizalomhiányt.
A 16-17. században a kereskedelmi útvonalak erdélyi kapuiban, a hágók
mentén találjuk az első nyomait az örmény bevándorlásnak. A legrégebbi
ismert örmény sírkő felirata szerint Csíkszépvízen már 1573-ban éltek örmé¬
nyek." Főként Székelyföld városhiányos, illetve ebből következően kereskede¬
lemhiányos régióiban jelentek meg nagy számban örmények, így például
Gyergyószentmiklóson, Csíkszépvízen, Görgényszentimrén, Petelén vagy
Marosfelfaluban." Egészen pontosan megjelenésük ezeken a településeken
ütközött a legkisebb helyi ellenállásba. Mert például a Bukovina földrajzi
kapuját elfoglaló Besztercén is megtelepedtek örmények, ám ott a helyi pol¬
gárság, aki maga is kereskedett, mindezt nem nézte jó szemmel. A konfliktus
végül az örmények kiűzésével ért véget a 18. század legelején ?
A fent idézett middleman minortty szociológiai sajátosságaiból következik,
hogy az erdélyi örmények migrációját nem lehet egyetlen évszámhoz kötni.
Ugyanakkor fordulópontot jelentett 1672, amikor Apafi Mihály erdélyi feje¬
delem a Moldvából menekült örmények számára kereskedelmi szabadalom¬
levelet állított ki.§ Az említett dokumentumra hivatkozva az erdélyi örmé¬
nyek betelepüléséről mind a mai napig a magyar honfoglalásra emlékeztető,
az egyidejű letelepedést hangsúlyozó elbeszélési narratíva a legelterjedtebb.
A letelepedés történeti emléke a népi mondavilágban összekeveredett a magyar
honfoglalás mitológiájával: