Page 44 [44]
3. Az örménység identitása s 43
tásuk később finomításra szorult. Ilyen például az örmény-magyar viszony
ábrázolása, ami a 19. század közepéig inkább konfliktusokkal terhelt volt,
mintsem barátságos, az örmények számának erősen túlzó beállítása, illetve az
elitista stratégia, amely az örmény kultúra alatt csak a leggazdagabb kereskedő
réteg teljesítményét értette." Az elmúlt két évtized történeti kutatásainak
köszönhetően ma már jóval differenciáltabb képet festhetünk az erdélyi örmé¬
nyek változó kisebbségi helyzetéről, belső rétegzettségéről, interkulturális
kapcsolatrendszeréről és integrációjuk egyes lépcsőfokairól a 17. század végétől
kezdve, az armenizmussal bezáródóan.
3.2. Az asszimiláció
Örmények már a középkori Magyar Királyság városaiban is éltek. A 10-13.
századi Esztergomban például a latin kereskedőtelep mellett az örmények
önálló kolóniát alkottak." Noha történetileg nem beszélhetünk kontinuitás¬
ról, a 17. századi erdélyi örmény betelepülésnek hasonló motivációi lehettek,
mint az esztergominak. Mindkét esetben egy nyelvében, vallási szokásaiban
idegen népelemről van szó, amely éppen idegenségének köszönhetően válha¬
tott közvetítő szereplőjévé a befogadó társadalom és a külső piacok, később
az elitek és a tömegek között kialakuló kereskedelmi forgalomnak. Ez a szerep,
noha gazdaságilag szükséges volt, társadalmi értelemben számtalan előítéletnek
vált alapjává. Az iménti gondolatok Pál Judittól származnak, aki Walter Zen¬
ner middleman minority (közvetítő kisebbség) fogalmát átvéve az erdélyi
örmények történetét e sajátos kisebbségi léthelyzet felől közelítve értelmezte.7"
Az erdélyi örmények története azonban speciális annyiban, hogy nekik a 18-19.
században sikerült integrálódniuk a befogadó társadalomba, egészen pontosan
annak nemesi, majd később polgári öntudatú közép- és felső rétegeibe.
Az örmények megjelenését Erdélyben a 16-17. századi geopolitikai helyzet
magyarázza. A Kárpát-medence szélén fekvő régió akkoriban egy igen éles
civilizációs határ háttérzónájában feküdt. Ez a határ a bizánci központú
” PälJudit 1999.; Uö 2005.
5 Dercsényi Dezső-Zolnay László (1956): Esztergom. Magyar Műemlékek, Budapest, Képzőmű¬
vészeti Alap Kiadóvállalat, 13.
74 Päl Judit 2007: 77.