A közigazgatási bíráskodás szerepe kiemelkedő a hatalmi ágak egyen¬
súlyának megőrzésében, hiszen ez az igazságszolgáltatás azon fóruma,
amely közvetlenül is hatással tud lenni a közigazgatás működésére, képes
kontrollálni a hatalmi túlterjeszkedést vagy éppen az elégtelen teljesítést.
Ahogy láttuk, a közigazgatási jogvédelem klasszikus feladata az állampol¬
gárok alanyi jogainak védelme volt. Ez egészült ki azzal, hogy nemcsak
személyek, hanem nagyobb csoportok, érdekképviseleti szervek és köztes¬
tületek is megjelennek felperesi pozícióban.
Ezen túlmutatóan az egyedi ügyben alkalmazandó -— a jogalkotásról
szóló törvény hatálya alá nem tartozó -, általános hatályú rendelkezések¬
kel kapcsolatos egyes döntések anyagi jogerőt is vonnak maguk után, meg¬
teremtve ezzel a közigazgatási döntések egyfajta stabilizálását, az ítéletek¬
re való hivatkozás lehetőségét.
A távoli jövő jogalkotásának és joggyakorlatának a feladata lesz, hogy
egy esetlegesen létesülő közigazgatási bíróság mennyiben tudja az objektív
jogvédelemnek azt a formáját megvalósítani, amelyben a tárgyi jog védelme
valóban a bíróság személyektől független feladatává válik. Ehhez a fajta
jogvédelemhez fontos lenne a közigazgatási felsőbíróság létrehozása is.
Ugyanígy, ez a bíróság lehet majd később alkalmas arra, hogy a közigazga¬
tást a maga teljességében szabályozza, vagy éppen részt vegyen a jogfejlesz¬
tés munkájában.
Megítélésünk szerint a kiegyensúlyozott közigazgatáshoz és az ahhoz
kapcsolódó jogvédelemhez elengedhetetlen lesz az a bírói tevékenység,
amely képes szabályozni a társadalom életében egyre lényegesebb dönté¬
seket eredményező közigazgatási tevékenységet.
Láttuk, hogy a jövőben az egyre komplexebb kihívások miatt egyre na¬
gyobb döntési felelősség fog a közigazgatásra hárulni. Hogy ezek a döntések
a demokrácia keretein belül a közösség érdekében születhessenek, feltétlenül
szükség van az objektív és szubjektív jogvédelmet egyaránt megnyilvánító
bírói rendszer kialakítására. Enélkül nem tud maradéktalanul érvényesül¬
ni a fékek és egyensúlyok elve. Mindez nem egyszerű aktuálpolitikai, hanem
stratégiai kérdés is. A jogállamiság alapintézményeinek együttműködése
során jöhet csak létre olyan társadalmi működés, amely alkalmas a globá¬
lis kihívások megfelelő nemzeti kezelésére. Ehhez tesszük hozzá, hogy a jog
kiegyensúlyozott működésén túl az egyéb normatív rendszerek megfelelő
működésére is szükség van az egészséges (életképes) társadalom létreho¬
zása érdekében.