Miután megvizsgáltuk az egyes normarendek kapcsolódásának lehetősé¬
gét, a közigazgatás példáján a gyakorlatban is áttekintjük, hogy milyen
szerepe lehet az emberi magatartásokat szabályozó normáknak a társa¬
dalom működésében; hogy melyek azok a kérdések, amelyek tisztán a jog,
és melyek azok, amelyeket inkább az erkölcs eszköztárával kell megvála¬
szolni az (állami) hatalom gyakorlása során. Az elméleti megközelítésen
túl megvizsgáljuk az új technikai eszközök alkalmazása adta lehetősége¬
ket és az esetlegesen létrejövő felsőbíróságok szerepét is. Világossá válik
majd, hogy a társadalom érdekében a hatalom gyakorlása során — akar az
olyan megfelelő szervezeti rendszer, mint az önálló közigazgatási bírás¬
kodás rendszerének kialakítása mellett — a közigazgatásban is képesnek
kell lenni a jogi normákon túlmutatóan az erkölcsi, és napjainkban egyre
fokozódó módon a vallási szabályok szükség szerinti értelmezésére. Mind¬
ez újfajta szemléletet követel meg a közigazgatás minden szereplőjétől.
Annak érdekében, hogy bemutassuk, milyen területen történhet megúju¬
lás, elemezzük a korábbi módszereket is.
A közigazgatás társadalmi megítélése első pillantásra vagy valamiféle
felületes ítéletalkotás arról, hogyan működnek a , kormányablakok", elég
kedvesek-e a hivatalnokok, vagy pedig valamiféle tudományos-jogi elemzés
egy nem túlságosan érdekes problémáról. Valójában a közigazgatásnak
komoly szerepe van abban, hogy hogyan alakul az emberiség jövője a kö¬
vetkező évtizedekben, szerencsésebb esetben, évszázadokban. A közigaz¬
gatáson, ezen belül az államigazgatáson múlik, hogy az egyes nemzetek és