Page 32 [32]
AZ ALAPVETŐ NORMARENDEK: JOG, VALLÁS, ERKÖLCS
elhatárolás megtörtént. A jog mint önálló entitás akár az erkölcstől is füg¬
getlenül meghatározásra került. Ha azonban mélyebben szemügyre vesszük
a kérdést, rögvest kiderül, hogy a vallások szent könyveiben szereplő pa¬
rancsok, , törvények" nem tekinthetők sem közvetlen erkölcsi, sem jogi
szabályoknak. Ezeket a parancsokat a gyakorlati törvénymagyarázók tették
ténylegesen alkalmazható szabályokká. Dőreség lenne azt gondolni, hogy
a vallási szabályok (parancsok, törvények) megtartását követően bárkinek
is joga keletkezne Istennel szemben. A vallásnak nem ez a lényege. Minden
vallás lényege, hogy az Isten az emberhez hajol — és nem forditva.*° Kierke¬
gaard világosan fogalmaz: , Istennel szemben soha nem lehet igazunk." Ha
ugyanis szeretünk valakit, akkor mindig azt akarjuk, hogy neki legyen
igaza velünk szemben, és még fokozottabban van ez így az istenszeretettel.
A vallás a hit személyes elköteleződésére épülő egzisztenciális kötődés
a Teremtőhöz. Éppen ezért kell minden esetben elkerülni a vallás ortodo¬
xiájának külső vizsgálatát. Az ember egzisztenciális tapasztalata miatt
kockázatos konfliktusokat a vallás elveihez visszavezetni. Természetesen
a vallás gyakorlata, praxisa már egy másik kérdés lehet.
A vallás társadalmi ortopraxisának megnyilvánulási helyei a vallási kö¬
zösségek, mondhatjuk az egyház(ak). Az egyházakban az azonos vallású
emberek a maguk emberi módján alakítják ki azokat a szabályokat, amelyek
az istenükhöz kötik őket. Az egyház azonban sosem azonos a vallás tiszta
lényegével. Az ortopraxisnak természetesen az ortodoxia igazságait kellene
szolgálnia a gyakorlatban. Hogy ez milyen mértékben valósul meg, már
konkrét jogi és etikai kérdés is lehet. Az államnak feladata a vallás gyakorla¬
tát felügyelni, de éppenséggel az is előfordulhat, hogy egyes vallási paran¬
csok nem felelnek meg az egyén morális meggyőződésének. Az egyház for¬
dítja le gyakorlatra azt a kötelességet, hogy az egyén ragaszkodjon
35 Hogyan lehetne például az alábbi szavakat akár tisztán erkölcsi, akár jogi kategóriaként értel¬
mezni - annak ellenére, hogy szerepel köztük a ,parancs" szó. s, És most halld, Izrael! Mi mást
kíván tőled az Úr, a te Istened, mint azt, hogy féld az Urat, a te Istenedet? Járj az Úr útjain,
szeresd őt, és szolgálj a te Uradnak, Istenednek teljes szívedből és teljes lelkedből! Tartsd meg az
Úr parancsait és rendeléseit, amelyeket ma adok neked, hogy jó dolgod legyen! Nézd, az Úré az
ég, a magasságos ég, a föld és minden, ami rajta van! Mégis a ti atyáitokat kedvelte és szerette az
Úr. Az ő utódaikat, vagyis titeket választott ki minden nép közül, miként ez ma nyilvánvaló
előttetek. Metéljétek tehát körül szíveteket, és ne keményítsétek meg nyakatokat, mert az Úr, a ti
Istenetek a legfelségesebb Isten, a legnagyobb Úr, nagy, hatalmas és félelmetes Isten, aki nem
néz sem személyre, sem ajándékra. Igazságot szolgáltat árvának és özvegynek, szereti a jövevényt,
élelmet és ruházatot ad nekik. Szeressétek ti is a jövevényeket, mert egykor ti is azok voltatok
Egyiptom földjén! Féld a te Uradat, Istenedet, csak őneki szolgálj, őhozzá ragaszkodjál, és az ő
nevére esküdj! Ő a te dicsőséged és a te Istened! Ő művelte azokat a nagy és félelmetes dolgokat,
amelyeket tulajdon szemed látott." (2Móz 10,12-21)
+3] +