Seite 167 [167]
ARISTOTELES ATHENJA: ALLAM ES DEMOKRACIA
utat Cicero kifejezetten a harag — biintetés — békiilékenység — megbocsatas
gondolatsoranal idézi: ,,A biintetésben legkisebb helye sincs a haragnak.
Aki dühében fenyít, sohasem tartja meg a középutat a túlzó szigorúság és
az enyheség kézétt. Egyetértenek ezzel a peripatetikusok is, és joggal.”°”°
Az ókori szerzők tanúsága szerint Aristotelés mintegy négyszáz könyvet
írt, amelyek tárgya igen széles érdeklődési kört mutat: fizika, csillagászat,
meteorológia, állattan, orvosi tudományok, logika, etika, szónoklattan
(retorika), zenetudomány, pszichológia, vallástan, műszaki tudományok
stb." Tragikus, hogy ezek az írások túlnyomó részt elvesztek, eredetiben
egyik sem maradt az utókorra. A középkori és újkori ásatások során néhány
töredék mégis napvilágra került, így például az athéni államról szóló érte¬
kezés, amely 1890-ben bukkant fel egy papirusztekercsen. Valószínűleg
Aristotelés összehasonlító tanulmányaiból származik az írás, amelyben
százötvennyolc ókori államberendezkedést elemzett. Aristotelés tanait
tehát többnyire nem saját írásaiból, nem saját fogalmazásában, hanem
tanítványai feljegyzéseiből és az utókor kommentáló irodalmából ismer¬
jük." Munkásságáról közvetve alkothatunk képet: tudjuk, hogy Kr. u. 200
körül még eredetiben lehetett tanulmányozni írásait, tehát a Kr. e. 4. szá¬
zadtól eltelt mintegy hat évszázad ókori szerzői ismerték, olvasták és fel¬
dolgozták munkásságát. Az elveszett írások tartalomjegyzékei arról tanús¬
kodnak, hogy filozófiai-bölcseleti téziseit Aristotelés is többnyire párbeszéd
(dialógus) formájában fogalmazta meg.
A politiké techné, a politika alapvető elemeit taglaló előadásai nyolc
könyvben maradtak ránk; ezek valószínűleg Kr. e. 336—322 között kelet¬
keztek. Megértésükhöz nélkülözhetetlen a , Nikomakhoszi etika" ismerete,
hisz Aristotelés világában a politika és az etika szorosan összefonódik. Az
etika az individuum, a társadalomban létező egyén magatartását szabá¬
lyozza, míg a politika a közösségben, az államban való létezés alapvető
szabályait tárgyalja. Platón Az Állam című művétől eltérően, Aristotelés
nem az ideális állam utópikus modelljét keresi, hanem a reálisan létező
görög államok törvényei, állami berendezkedése alapján, az empíriából
576 Cic. off. 1,89: Prohibenda autem maxime est ira puniendo; numguam enim iratus gui accedet
ad poenam mediocritatem illam tenebit, guae est inter nimium et parum, guae placet
Peripateticis et recte placet. A magyar fordítások Havasi László munkáját követik.
57 Chambers: Aristoteles, 9 sqq. ismerteti az elveszett munka töredékeit is.
578 Uo., 75 sqq.
s 166 "