Oldal 78 [78]
3. EMBERÖLÉS — FORENSZIKUS KONTEXTUSBAN
kizáró okra hivatkozott, a Delphinion bírósága elé tartoztak." Érdemes
itt néhány szót szólni a jogos védelem egyik speciális esetéről, amely az
oikost védte a jogtalan behatoló ellen — azaz analóg tényállási elemei révén
a dikastések döntését (kimondatlanul, a tudatalatti szférában) befolyásol¬
hatta Euphilétos perében is."
Drakónnak tulajdonítja a szakirodalom azt a törvényt, amely büntetlen¬
séget biztosít, ha a jogellenesen támadót a megtámadott közvetlenül vissza¬
veri és ezáltal halálát okozza."? Drakón törvényei közé sorolják azt az ar¬
chaikus szabályt is, amely megengedi az éjjeli tolvaj megölését (34—36.
sor). Ezt a drakóni normát Platón is beépíti ideális jogrendjebe:”** „Hogy
pedig milyen esetekben lehet valakit jogosan emberölés vétkétől felmente¬
ni, arról a következő az irányadó: ha valaki éjjel lopáson éri a házába
belopózó tolvajt, és megöli: ártatlannak kell tekinteni; ugyancsak ment
a vétektől az, aki védekezés közben öli meg a tolvajt.""? Tehát nem volt
büntethető az éjjeli tolvaj vagy a fegyvert fogó tolvaj megölése, ha a halál
a jogellenes tett elleni védekező cselekmény folytán állt be."" Démosthenés
is idézi Aristocratés elleni beszédében ezt a törvényt: ha valaki megöli
a közvetlenül lopáson tetten ért tolvajt, cselekménye nem büntethető."
A szövegösszefüggés arra utal, hogy a büntetlenség előfeltételei közé szá¬
mított a védekező cselekmény közvetlensége, a támadó részéről erőszak
24
S
Arist. Ath. pol. 57,3. A büntethetőséget kizáró okok közé tartozott a jogos védelem, a katonatárs
vétlen megölése a csatában és a nőrokon csábítójának megölése; vö. Jakab: Éjjel, fegyverrel...,
485 sqq.; MacDowell: The Athenian Homicide Law, 73-79; Steven Todd: Lysias, Austin, Uni¬
versity of Texas Press, 2000, 13.
A témához vö. Jakab: Éjjel, fegyverrel..., 485 sag.
Plut. Solön 23,1; Ruschenbusch: Solon, 59-61. Démosthenés egy ittas személy által kezdemé¬
nyezett verekedésről tudósít, ahol a sértett (Euaion) az ittas támadó (Bioitos) egyetlen ütését
heves ütlegeléssel hárította el, amelynek következtében a támadó elhalálozott (Dem. 21,71—5).
A bíróság előtt a szükségesség/arányosság volt a vita fő tárgya: egyetlen támadó ütés alapot
adhat-e ilyen heves reakcióra. Az esküdtek véleménye erősen megoszlott, végül a védekező sér¬
tett egy szavazattal kapott többet, azaz éppen el tudta érni felmentését az emberölés vádja alól.
243 Vö. Gagarin: Drakon, 62-64; Cantarella: Studi, 84 sqq.; Ruschenbusch: Solon, 26. A 37-38. sor
az erőszakkal foglaló, azaz a tilos önhatalmat gyakorló (tipikusan az adós vagyontárgyait jog¬
ellenesen zálogoló hitelező) jogellenes cselekménye ellen védekező sértettnek biztosítja a bün¬
tetlenséget, ha a védekező cselekmény révén az erőszakkal zálogolót megöli; vö. Koerner:
Inschriftliche, 41; Stroud: Drakon’s Law, 57; Cohen: Theft in Athenian Law, 86-91; Jakab: A me¬
nedékjog, 590 sqq.
V6. Jakab: Freiheit und Sicherheit, 127 sqq.
245 Plat. Nom. 874c.
246 Lipsius 1905, 615; MacDowell: The Athenian Homicide Law, 75-76.
Dem. 23,60.
241
242
24.
ks
a
24
S
+ 77 +