Page 72 [72]
2. AZ EMBERÖLÉS TÖRVÉNYSZÉKEI
a közvetetten ölő szándéka is kiterjed az áldozat halálára, de az ölési cse¬
lekményt nem ő hajtja végre."
Magának az eljárásnak a menete szinte mindenben igazodott az Areios
pagos bíróságának eljárási rendjéhez: az áldozat családjából kiválasztott
személy lépett fel vádlóként, aki a sírnál és az agorán perlési szándékát
kinyilvánította és indítványozta a vádlott törvényen kívül helyezését.
A basileus itt is elrendelte a három előzetes meghallgatást (prodikasia),
amelyek során megvizsgálta a bizonyítási eszközöket, majd kitűzte a tár¬
gyalási napot.
A Palladion illetékességét is alapjában úgy határozták meg, hogy az
emberölés vádja ellenében a beperelt arra hivatkozott, hogy cselekménye
nem volt közvetlen (szándékos) ölés — és ha a vádló hajlandó volt beleegyez¬
ni abba, hogy a per tárgya, az ölési cselekmény minősítése módosuljon
a nem saját kezű, közvetett (szándék nélküli) emberölésre, akkor a basileus
âtiränyitotta a pert a Palladionhoz.?"* Magának a tárgyalásnak a menete,
a perbeszédek sorrendje azonos volt az Areios pagosnál látottakkal.
A lényeges különbség abban állt, hogy a bírósági testület itt ötvenegy
tagú volt: ötvenegy sorsolással kiválasztott ephetés hozta meg az ítéletet,
akik titkos szavazással döntöttek. A szakirodalomban vitatott, hogy az
ötvenegy eplhetés hogyan lett kiválasztva és milyen személyi körből kerül¬
tek ki. A források nem adnak erre egyértelmű választ. Aristotelés csak
annyit örökít meg, hogy , ezekben az ügyekben, kivéve amelyek az Areios
pagos elé kerülnek, a sorshúzással kiválasztottak mondanak ítéletet".
Mivel a szövegkörnyezetben az Areios pagos tanácsáról van szó, ez a mon¬
dat is értelmezhető úgy, hogy a sorshúzás révén az Areios pagos teljes
létszámából került ötvenegy fő kiválasztásra a konkrét eset tárgyalására."
Ez azt jelenti, hogy minden emberölési ügyben a volt archónok jártak el, és
bírói testületben, titkos szavazással hoztak ítéletet. A különbség annyi,
közvetítő személyt, a rabnőt bízta meg a mérgezés tényleges lebonyolításával. A szakirodalom¬
ban a mérgezés miatt néhányan mégis az Areios pagos tanácsának illetékessége mellett érvelnek,
így például Lanni: Law and Justice, 92, és a hazai irodalomban Mészáros: A rhamnusi Antiphón,
97-98.
23 A kiterjedt és szűnni nem akaró szakirodalmi vitához vö. összefoglalóan Ihür: Die Todesstrafe,
143 sgg.; Gagarin: Bouleusis in Athenian Homicide Law, in Giuseppe Nenci — Gerhard Ihür
(Hg.): Symposion 1988. Vorträge zur griechischen und hellenistischen Rechtsgeschichte, Wien,
Böhlau Verlag, 1990, 81 sqq.; Sealey: Athenian Courts, 277; MacDowell: The Athenian Homicide
Law, 62; Lanni: Law and Order, 76.
24 V6. Boegehold: The Lawcourts, 48.
25 Arist. Ath. pol. 57,4.
216 Ebben az értelemben foglal állást például Lanni: Law and Order, 77 és 85-86. Hasonlóan Edwin
Carawan: Ephétai and the Athenian Courts for Homicide, Classical Philology, vol. 86, 1991, 15.
+ 71°