2. AZ EMBERÖLÉS TÖRVÉNYSZÉKEI
márpedig minden köz- és magánjogi esetben a bíróság döntött." Solönt
politikai ellenfelei egyenesen azzal gyanúsították, hogy a törvényeit szán¬
dékosan fogalmazta meg úgy, hogy homályosak, interpretációra szorulók
legyenek, hogy ezáltal , a népé legyen a döntő szó" Hamarosan ki is tért az
elől, hogy törvényeit állandóan személyesen magyarázza — inkább Egyip¬
tomba utazott.!° Aristotelés szerint az esküdtszékek létrehozása fontos
eleme volt a solóni politikának.
2. AZ EMBERÖLÉS TÖRVÉNYSZÉKEI
Athén bírósági szervezete igen összetett képet mutat; a sokszínű intézmé¬
nyi szerkezet egyik sajátos jellemzője, hogy az élet elleni bűncselekmények
speciális bíróságok elé tartoztak. Az emberölési ügyeket tárgyaló bírósá¬
gokat nagy társadalmi tekintély övezte — bár a források arra engednek
következtetni, hogy évente átlagban viszonylag kevés ügyet tárgyaltak."
A halált okozó cselekményeknek öt különböző fajtáját különböztették
meg, és mindegyik más-más bíróság elé tartozott. A bíróságokat a tárgya¬
lási helyszínükről nevezték el: egyik az Arés dombján (Areios pagos) ülé¬
sezett, a másik a Palladionnál, a harmadik a Delphinionnál, a negyedik
a Prytaneionnál, az ötödik pedig a Phreattónál (Phreatosnál) tartotta
tárgyalásait."
Az emberölési bíróságok összetétele, eljárási szabályai és ennek követ¬
keztében az érvelési mód ezen bírói fórumok előtt gyökeresen különbözött
a később kialakuló és a perbeszédekben megörökített magánjogi ügyeket
tárgyaló, szokatlanul nagy létszámú esküdtszékek eljárási szabályaitól és
tárgyalási kultúrájától.
Az emberölési bíróságok nem pusztán befejezett ölési cselekményeket
tárgyaltak, hanem más élet elleni jogellenes cselekmények is az illetékes¬
ségük alá tartoztak (például súlyos testi sértés, mérgezés, gyújtogatás).""
Az emberölési cselekmények intézményesült szeparációja az igazságszol¬
gáltatás szervezetén belül ezen cselekmények társadalomra való fokozott
veszélyességével és a szakrális szférát is súlyosan sértő jellegével magya¬
166 Arist. Ath. pol. 9,2.
167 Arist. Ath. pol. 11,1.
168 Raphael Sealey: Athenian Courts for Homicide, Classical Philology, vol. 78, 1983, 275 sqq.
‘6° Ugyan Démosthenés koraban a bulé mar nem az Areios pagoson, hanem a Stoa Basileiosban
ülésezett, a bíróság elnevezése mégsem változott.
7 Boegehold: The Lawcourts, 43.