Oldal 41 [41]
TÖRVÉNY ÉS TÁRSADALOM
miatt rosszan járható utak kevés kapcsolatot biztosítottak a hellén világ
politikai, jogi és művészeti kultúrájával.
A felirat szövege, az abból rekonstruálható törvénykezési modell is ezt
az elzártságot, az archaikus társadalmi struktúrát és jogi gondolkodást
őrző állapotot tükrözi. A szöveg nehezen érthető görög dialektusát és
struktúráját megfejtve azonban egy jól átgondolt ítélkezési mechanizmus
bontakozik ki az olvasó előtt.
Amint azt fent már említettem, a korábbi irodalomban elsősorban Kurt
Latte foglalkozott a szöveggel, ezért a következőkben érdemes először az ő
álláspontját ismertetni. Szerinte a felirat szövegének azon részéből, amely
fent a 4—5. §-ba került besorolásba, az következik, hogy Athéné Alea szen¬
télyében gyilkosság történt, több embert is megöltek. Latte szerint a bűntett
felfedezése után megkérdezték a jóshelyet, hogy mi történjék a vádlottak¬
kal. Ezt követően a jóshely kihirdette, hogy milyen büntetéseket kell ki¬
szabni: néhány esetben vagyonvesztést (2. §), másutt száműzetést a szen¬
télyből (4. §). Magának a peres eljárásnak a lefolytatását és a büntetés
végrehajtását viszont nem a szentély végezte el, hanem azt átengedte
a világi hatóságoknak. Majd a világi bíróság a 3. § -ban rögzített , ítéletet"
hozta. A 4. §-ban viszont a jóshely által megszövegezett átkot jegyezték fel,
amely a bűnösökre és azok utódaira is vonatkozott. Az 5. § pedig a jóshely
által kiadott ,performula" az egyik vádlott, Ihémandros ellen, aki szintén
szerepel az elítéltek listáján (ahogyan az 1. §-ban olvasható).
Latte értelmezése ugyan logikusan hangzik, azonban alaposabb átgon¬
dolás után felfedezhető benne néhány ellentmondás. Így például nem
magyarázza meg közelebbről az állítólagos jóslat összekeveredését a bíró¬
sági ítélettel. A szöveget megvizsgálva nyilvánvaló, hogy az 1. § az ítélethez
tartozik, a 2. § azonban az orákulumhoz, a 3. § viszont megint az ítélethez,
a 4—5. §. pedig újfent az orákulumhoz.
Ráadásul az utóbbi évtizedek vallástörténeti kutatásai szerint
Mantineiäban nem „Spruchorakel”, hanem csak a régebbi tipusü ,Los-oder
Zeichenorakel” működött; azaz a jóshely a feltett kérdésre csak , igen" vagy
"nem" kinyilatkoztatással válaszolt." A 3. § bírósági ítélet gyanánt való
minősítése szintén támadható. Latte abból indul ki, hogy a dikazein jelen¬
tése ebben a szövegben is , elítélni"; azaz a szó jogi jelentése megegyezik
a klasszikus Athénban szokásos szóhasználattal. A dikastai szó pedig
szerinte a mantineiai feliratban is az esküdtbíróság tagjait jelöli. A fentiek
alapján Latte a szöveget (magyarul visszadva) a következőképpen fogta fel:
°° V6. Thür: Zum Dikazein, 62.
+ 40 +