Oldal 40 [40]
5. ISTENEK ÉS EMBEREK: AZ IRRACIONÁLIS ELEM
megvédett doktori értekezése a szöveg olvasatát lényegesen javította, majd
az Árkádiából származó feliratos forrásokat perjogi szempontból csokor¬
ba szedő kötetükben Ihür egészen új értelmet adott a szövegnek."
A felirat tartalma Ihür felfogását követve a következőképpen foglalha¬
tó össze:" Az 1. § leszögezi, hogy a következőket elítélték Alea javára:
Sísyrnos, Sókles, Philomélidas, Iheókossmos, Aristómakhos, Droméas,
Stilpas, Phanus, Adrantos, Antilaídas, Bóthis, Hésklaros, Ihémandros.
A 2. § szerint akit az orákulum elítél vagy majd (bírói) döntés (gnósia)
útján elítélnek (kata krínein), annak a vagyona rabszolgáival együtt az
istennőé legyen, a házait pedig, amelyekkel bír, osszák szét. A 3. §. viszont
arról beszél, hogy amennyiben az istennő és a dikastai, a következők
(4-5. $) szerint „elitelendöknek” iteletet („Spruch”) ad, ők kötelesek örökölt
vagyonukat leadni, és maguk, valamint finemű utódaik kötelesek a szen¬
télytől örökre távol maradni, (és) azt kiengesztelni. Aki ezektől (a rendel¬
kezésektől) eltér, az legyen átkozott. Az ünnepélyes kihirdetés (euchola)
a következő legyen, őt (a bűnöst?) illetően... A 4. § szerint aki az akkor
meggyilkoltak gyilkosai közül a szentélyben van, akár maga, akár finemű
utódai közül valaki, legyen az akár a férfiak, akár a lány gyilkosa, az orá¬
kulum szerint legyen elítélve; ha nem gyilkos, akkor kegyelmezzenek neki.
Majd az 5. § kijelenti, hogy ha Ihémandros gyilkos, legyen akár a férfiak,
akár a lány gyilkosa, akik annak idején a szentélyben meghaltak, és nem
(csupán) jelen volt az akkor történt eseményeknél, akkor bűnösnek kell
nyilvánítani; ha azonban (csupán) jelen volt az eseményeknél és nem gyil¬
kos, akkor meg kell neki kegyelmezni.
A bonyolult szövegezésű, archaikus hangvételű, szakrális elemekkel
tűzdelt felirat — Róma jogtörténetével összevetve — a XII táblás törvény
korával állítható párhuzamba, azzal azonos jogtörténeti-társadalmi peri¬
ódusban keletkezett. Mantineia Árkádiában, a Peloponnésos hegyes-dom¬
bos tájain, a szárazföld belsejében található. Ugyan Árkádia az európai
művészettörténetben a bukolikus örömök jelképévé vált, az ókorban
mégsem volt a legfrekventáltabb lakóhely. Nehezen megközelíthető terü¬
leten feküdt, a hegyek elzárták a külvilágtól, és a domborzati viszonyok
"3 Gerhard Thür — Hans Taeuber: Prozessrechtliche Inschriften der griechischen Poleis: Arkadien
(IPArk), Wien, VOAW, 1994, 75-88.
94 IG V/2, 262, Mantineia, Kr. e. 460 után. A korábbi két legfontosabb editio Friedrich Hiller von
Gaertringen: Inscriptiones Graecae V/2, Berlin, De Gruyter, 1913, 262; és Buck: The Greek
Dialects, 17. Fontos adalékkal szolgalt a jogi tartalomhoz Gerhard Thiir: Testament oder Orakel?,
in Gunter Wesener (Hg.): Festschrift für Arnold Kranzlein, Graz, Leykam Verlag, 1986, 129-130;
Lilien Hamilton Jeffery: The Local Scripts of Archaic Greece, Oxford, Clarendon Press, 1961, 214.
+ 39 +