Page 29 [29]
TÖRVÉNY ÉS TÁRSADALOM
A cél elérése után a kocsiverseny eredményét Achilleus hirdeti ki, és ő
adja ät a nyerteseknek a dijakat is. Leggyorsabban Diomedes ert celba ket
lovával; majd szorosan utána futott be Antilochos. Homéros kiemeli, hogy
Antilochos , nem rohanással előzte meg, ám csellel Meneláost"." A második
díj egy pompás ló, amit Achilleus a kiváló kocsihajtónak, a verseny első fe¬
lében élen járó Eumélosnak akart átadni, aki az istenek közti vetélkedésnek,
Athéné haragjának esett áldozatul, ezért nem tudott nyerni."? Antilochos
azonban sértődötten közbelépett, tiltakozott, és a második díjat követelte
magának — majd magához is ragadta a díjul kitűzött értékes lovat.""
Figyelemre méltó, hogy Antilochos itt önhatalommal veszi magához
a lovat, a versenydíjat. Cselekményét maga Achilleus jóindulatúan tűri,
jóváhagyja: ,[...] mire elmosolyodva az isteni fürge Achilleus ] Antilokhosnak
örült, kedves volt néki e társa."! Beleegyezik, hogy Eumélos számára más
ajándékot keres majd vagyontárgyai közül. Antilochos kérkedve, harcias
kijelentéssel parádézik: , Én ezt át nem adom: csak vívjon meg velem érte
] az, ki a hősök közt ki akarja ragadni kezemből."?
Kétségtelen, hogy Antilochos megragadja, önhatalmúlag tényleges ha¬
talmába keríti a díjként szolgáló lovat — holott azt Achilleustól kellett
volna átvennie átadás, azaz kétoldalú birtokátruházó cselekmény keretében.
Ez az önhatalmú birtokszerzés azonban nem közvetlenül a versenyzőtársak
ellen irányul, hanem Achilleust akarja ezzel kész tények elé állítani. A je¬
lenet folytatása szempontjából, Antilochos és Meneláos vitájában ennek
pusztán az a jelentősége, hogy a versenydíj zablája már az egyik , peres fél"
kezében van: Antilochos birtokon belül van.
Antilochos ezen cselekménye mind Achilleus, mind a nép szemében
a fiatal sportember ifjúi hevét fejezi ki, amit környezete pozitívan értékel.
Homérost olvasván mindig szem előtt kell tartanunk, hogy az általa ábrá¬
zolt események egy szűk társadalmi elit körében játszódnak, ahol a társa¬
dalmi értékítélet az arisztokrata életszemlélethez és értékrendhez igazodik.
Eddig a pontig a résztvevőket (és a mai olvasót is) elragadta a verseny
forgataga: mindenki Antilochos pártján áll. A valódi viszály azonban csak
58 Hom. Il. 23, 515. V6. Gerhard Thiir: Zum Dikazein bei Homer, ZRG RA (Zeitschrift der Savigny
Stiftung, Romanistische Abteilung), Vol. 87, 1970, 426.
Thür: Zum Dikazein, 426 Kiemeli, hogy a versenyt kiíró és a díjakat felajánló Achilleus minden
díj átadása előtt kikérte a nép egyetértését (Hom. II. 23,537 sgg.).
60 Hom. II. 23, 540—542.
61 Hom. II. 23, 555—556.
62 Hom. II. 23, 553-554. Már Wolff is úgy foglal állást, hogy a jelenet egy önhatalmú, semmilyen
tekintély által nem ellenőrzött joggyakorlás példája: Wolff: Der Ursprung, 45; őt követi Primmer:
Homerische, 6.
59
+ 28 +