Seite 292 [292]
V. ÖSSZEGZÉS 291
visszaällitäsäval a rektori-kancellári hatáskör-elhatárolás problémája megoldható,
amelyhez szigorú egyszemélyi (korlátlan kártérítési) felelősség kapcsolható. Ehhez
a kancellári tisztség betöltésének feltételei is érdemben kimunkálandók. A hatáskör
és vezetői felelősség újraszabályozása nem állhat meg itt, a testületek esetében is
széleskörű revízió szükséges. A szenátus esetében a szakértelem és a tagi felelősség
az, ami kimunkálásra vár, ehhez pedig a szenátusi tagság betöltésének feltételeit
is végig kell gondolni. A konzisztórium helyett pedig valóban a piaci-társadalmi
környezet szereplőit (steakholdereit) képviselő testületre van szükség — intéz¬
ményi kiválasztással, transzparens működéssel. Mindez elválaszthatatlan persze
az autonómia kérdéskörétől, amelynek alaptörvényi szabályozása most súlyosan
korlátozó. Ezért az előbbiekben vázolt rekodifikáció az Alaptörvénnyel kezdődik.
A felelősség szabályozásának súlyos hiánya jelenik meg a hallgatói önkor¬
mányzati tisztségviselők esetében is. E szervezetnek az autonóm felsőoktatá¬
si intézményben elfoglalt helye, hatásköre és tisztségviselőinek pozicionálása,
valamint a hallgatói jogviszony közjogi jellege alapján e személyek vezetőnek
minősülnek, ami megalapozza, hogy az intézményi vezetői felelősség vizsgálata
e személyi körre is kiterjesztésre kerüljön. A vezetést ilyen meghatározó mér¬
tékben és módon befolyásolni képes, illetve abban ténylegesen is közreműködő
hallgatói önkormányzati tisztségviselők esetében a jogbiztonság elve azt követeli
meg, hogy a jogalkotó egységesen rendezze a hallgatói jogviszony fogalmát és arra
alapítottan tisztázta e vezetői kör felelősségét, annak vizsgálata és érvényesítése
szabályrendszerét. Csak utalunk arra, hogy e körben a hallgatói önkormányzati
hatáskörök egy részének indokoltsága — azaz, hogy mennyiben megalapozott
és milyen módon célravezető, hogy a hallgatói önkormányzat minden személyi
kérdésben, valamennyi intézményszerkezeti döntésben vagy akár a költségvetés
teljes körében jelentős súlyú és arányú döntéshozatali jogosultsággal bír, miközben
a legtöbb döntés következménye időben túlmutat nem csupán mandátumuk, de
hallgatói jogviszonyuk időtartamán is — további vizsgálatok tárgyát képezheti."
Az elmúlt két évtizedben tervezett és megvalósult, az intézményvezetésre
vonatkozó normákat érintő jogszabályváltozások azonban azt mutatják, hogy
ugyan a jogalkotó érzékelte az intézményi felelősség manifesztálódásának, a
felelősségre vonás érdemi lehetőségének hiányát, azonban rossz megoldást válasz¬
5 Barakonyi Károly ismerteti, hogy az amerikai egyetemek szövetsége az ezredfordulót
évtizedekkel megelőzően rámutatott arra, hogy noha a hallgatók nem bírhatnak a többi
egyetemi polgárral (oktatók, menedzsment) azonos erősségű pozíciót, részben tapasztalat¬
lanságuk (tapasztalataik csupán az oktatásból nyert formális és informális jellegű motivációt
alapoznak meg), részben vezetői képességeik csekély mértéke miatt, de leginkább azért,
mert , mire a stratégiai döntések megvalósulnak, már nem tagjai az akadémiai közösségnek,
következményeiért felelősséget eleve nem vállalhatnak." (Barakonyi Károly: Egyetemi
kormányzás. Merre tart Európa? Közgazdasági Szemle, 51. évfolyam, 2004/6, 596—597.)