Page 282 [282]
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 281
problematikája két pilléren nyugszik: egyrészt az elmulasztott kötelezettségszegés
ismertté válása nehézkesebb, mint egy nyilvánvaló, aktív magatartással magva¬
lósított vétség (pl. egy szabálytalan szerződés, vagy infrastruktúra használat),
másrészt az is vita tárgya lehet, hogy egyáltalán mikor kezdődött az elévülési
határidő. Egyébként is általános probléma, hogy az objektív elévülési határidő a
korábbi rendelkezésekhez!" képest aránytalanul rövid, és a szabályok nem kezelik
azt a helyzetet sem, amikor a hallgató akár új felvételi eljárásban, akár alapszakról
mesterszakra átmenve létesít újabb jogviszonyt. A hatályos rendelkezés ugyanis
annyit mond, hogy nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a fegyelmi vétségről
való tudomásszerzés (tehát amikor az eljárásra okot adó körülmény a fegyelmi
eljárás megindítására jogosult tudomására jutott) óta egy hónap, illetőleg a vétség
elkövetése óta öt hónap már eltelt." Egyes fegyelmi vétségek természete olyan,
hogy csak hosszabb idő elteltével derül rájuk fény, más cselekmények esetében
az oktatás tanévek szerint ütemezett ciklusossága is az eredeti, egyéves elévülési
idő visszaállítását indokolja. Ez az elévülési idő egyébként — szemben például az
ügyvédi fegyelmi szabályokkal — önálló alakzat, tehát független a cselekmény által
más jogszabályban megvalósított tényállás elévülésétől, azaz akkor is bekövetkezik,
ha pl. az azonos tényálláson alapuló bűncselekmény nem évült még el."
Minthogy a mulasztásban megnyilvánuló fegyelmi vétségről a törvény hallgat,
ha az intézményi szabályozás eltérően nem rendelkezik, álláspontom szerint az
elévülés mindaddig el sem kezdődik, amíg a mulasztás állapota fennáll. Ahogy
arra a Kúria a már hivatkozott ítéletében is rámutatott, valamely , kötelezettség
elmulasztása folyamatos jogsértésnek minősül; ezáltal a törvényben foglalt objek¬
tív elévülési határidő kezdete az az időpont, amíg az elmulasztott cselekményt a
hallgató nem pótolja." A szubjektív határidő akkor kezdődik, amikor a fegyelmi
M7 Oct. 35. $ (2) bek., Ftv.1. 39. § (3) bek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a jelenlegi
szabályozás az Ftv.2. 70. § (4) bekezdés súlyosan hibás, mindössze három hónapos objektív
elévülési határidőt kimondó szabályához képest előrelépés volt.
“18 Nftv. 55. § (4) bek.
1459 Az ügyvédi fegyelmi felelősség esetében, ha a fegyelmi vétség bűncselekményt is megvalósít,
ez utóbbi elévüléséig a fegyelmi vétség sem évül el. (Fekete Tamás: i.m. 497.) Nem csupán
ebben érhető tetten a fegyelmi és a büntetőjogi elévülés különbsége. Egyes szerzők a
büntetőjogi elévülést alapjaiban kérdőjelezik meg. A büntetőjogi elévüléssel kapcsola¬
tos rövid összefoglalásra lásd: Kőhalmi László: A büntetőjog alapproblémái, Pécs, Pécsi
Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Gazdasági Büntetőjogi Kutatóintézet,
2012, 14-15.
megállapítás irányadó. (Fekete Tamás: i.m. 498. o.). Ugyanerre hoz példát a szabálysértési,
illetőleg a büntetőjog területéről Matúz György: Az idő a jogban avagy Határidők, batárnapok,
elévülés, Budapest, NOVORG Kiadó, 1997, 69. Az elévülés fogalmi heterogenitására lásd:
Pusztahelyi Réka: A magánjogi elévülés, Miskolc, Novotni alapítvány, 2015, 78—79.