Oldal 249 [249]
248 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
jesztés szakmai hibáinak vizsgálatához szükséges szakismerettel, gondoljunk itt a
pénzügyi, gazdasági vagy a jogi tárgyú döntésekre. Érdekes módon német szerzők
ezzel szemben úgy tartják, hogy az a körülmény, hogy a kari tanácsot a karokon
belül, az ott dolgozók soraiból választják, nem csupán magas fokú legitimitást ad
a testületnek, de egyúttal azt is eredményezi, hogy a leginkább kompetens grémi¬
um tud létrejönni." Ez a megállapítás azonban sokkal inkább megállja a helyét e
testületek oktatási, kutatási tárgyú döntései vonatkozásában. Természetesen ez
utóbbihoz is nélkülözhetetlen, hogy a résztvevő személyek elkötelezettek legyenek
a testület értelmes és hatékony működése iránt — hatékonyság alatt hangsúlyo¬
zottan nem feltétlenül a gyorsaságot értve. Amikor azonban a legtöbb tag jobb
híján vállalja a megbízatást akár sokadik teherként, a testület működése könnyen
válhat formálissá, a megalapozott döntések helyett pillanatnyi helyzetekre vagy
egyéni érdekekre, nem ritkán érzelmekre tekintettel, érdemi felkészülés nélkül
elintézett ügyeket hagyva maga után.
Azokban az esetekben, amikor az adott testület hatásköre kizárólag a
döntéselőkészítés valamilyen fázisára korlátozódik (véleményez, tanácsot ad,
javasol), a testület felelősségének vizsgálati területe már önmagában e ténytől
beszűkül, hiszen a tevékenységük eredménye csak annyiban döntés, hogy végső
soron az adott kérdésben az a személy vagy testület dönt, aki, amely határozat¬
hozatalához a testületek segítséget nyújtanak. Ebből adódóan a döntésért való
felelősség a vezetőt terheli. "? A kollegiális testület kollektív jellegű felelősségének
vizsgálata ezért elvben csak akkor merülhet fel, ha feladata valamely olyan külön¬
leges szakértelem biztosítása, amellyel a döntésre jogosult vezető nem rendelkezik.
Álláspontom szerint azonban a döntés jogkövetkezményeiért ebben az esetben sem
terheli felelősség a testületet, annak vizsgálata csupán arra korlátozódhat, hogy
véleményét, tanácsát, javaslatát milyen szakmaisággal nyilvánította ki. Azonban
itt sem kerülhető meg az egyes tagok felelősségének vizsgálata, ekkor pedig megint
csak meghaladjuk a kollektív felelősség kereteit, és a testületi döntésben az egyén
felelősségét vizsgáljuk.
A felsőoktatási intézmények testületei közé újonnan beiktatott konzisztórium
hatáskörében újraéledt a gazdasági tanáccsal együtt eltűnt egyetértési jog. Az
egyetértési jog egyfajta vélemény, de annál sokkal több is. Az Alkotmánybíróság
a 39/2006. (IX. 27.) AB határozatában megállapította, hogy az Ftv.2. módosítá¬
sával a gazdasági tanács számára a szenátus elé terjeszteni kívánt előterjesztések
benyújtásához kialakított egyetértési jog, a felsőoktatási autonómiát érintő érdemi
döntési lehetőséget biztosít a gazdasági tanács számára, amely alkalmas arra, hogy
ellehetetlenítse a rektor mint a szenátus által választott és a köztársasági elnök által
301 Pautsch, Arne — Dillenburger, Anja: i.m. 45—47.
302 Szamel Lajos: 1986, i.m. 399.