Oldal 248 [248]
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 247
Különösen áll ez a megállapítás a szenátusra, a konzisztóriumra és a kari tanácsra,
ráadásul a konzisztórium a szenátus, a szenátus pedig a kari tanács (vagy doktori
tanács) viszonyában felettes testületként is funkcionál. A német szakirodalom a
felsőoktatási intézményekben működő testületeket — különösen az intézmény de¬
centralizált szintjén elhelyezkedő kari tanácsot (vagy annak megfelelő grémiumot)
— a monokratikus és a kollegiälis vezetés jegyeit egyesítő jellege miatt emeli ki."
Szamel Lajos szerint a testületi felelősség vizsgálata során minden vegyes jellegű
testületet — a felelősség hatáskörhöz arányos mértékében — kollektív testületként
#7 Horvath Imre a kollégium (mint kollegiális testület) és
kell figyelembe venni.
a testületi vezetés fogalmát határolja el." Előbbinél a kollégium tagjai hivatali
beosztásuktól függetlenül egyenrangúak, mindamellett, hogy a szervezet vezetője
a kollégium elnöke is egyben, akinek számára egyúttal tanácsadást, véleményezést
lát el a testület. Előzetes megkérdezése kötelező, a döntés kialakítása azonban
az egyszemélyi vezető hatásköre. Ezzel szemben a testületi vezetésben a testület
tagjai valamilyen érdeket, érdekcsoportot képviselnek, amelyet — lévén, hogy a
testület ebben az esetben az egyszemélyi vezető felett áll — végső soron utóbbira
rákényszerítenek. Ezek a típusjegyek a rektor és a szenátus, de különösen a kan¬
cellár és a konzisztórium viszonyában is tetten érhetők, bizonyos értelemben a
kettős egyszemélyi vezetést a testületi vezetés rendszerével bonyolítva.
A felelősség megállapításához elengedhetetlen a hatáskörök részletes és pontos
meghatározása, és a hatáskörök elhatárolása, emellett kiemelten kell vizsgálni az
előterjesztésekkel összefüggő hatáskört is. Ugyanis ez utóbbi mentén a felelősséget
is el kell határolni, ami azt jelenti, hogy ha a testületi döntés azért hibás, mert a
testület egy az egyben elfogadta a rosszul előkészített előterjesztést, akkor a hibáért
az előterjesztőt (az előterjesztés készítőjét) és nem a testületet terheli a felelősség."
A felsőoktatásra interpretálva mindezt, a szakirodalomban ismert olyan nézet,
miszerint a szenátus felelőssége az előterjesztőktől függ." Ez a megállapítás
azonban álláspontom szerint általában és felsőoktatási intézmények esetében is
indokolatlanul mentesíti a testületi tagokat a felelősség alól, különösen azokban az
esetekben, amikor kellő felkészülés esetén a hiba általuk is kiszűrhető lett volna.
A felsőoktatási intézményi testületek esetében különös megvilágításba helyezi
ezt a kérdést, hogy a testületi tagok zöme általában nem rendelkezik az előter¬
°° Pautsch, Arne — Dillenburger, Anja: i.m. 45-47,
#7 Szamel Lajos: 1982 i.m. 2-3.
2°8 Horvath Imre: 2002, i.m. 188-191.
299 Szamel Lajos: 1982, i.m. 6., 8. Szamel Lajos az előterjesztést készítő kirívó hibáiként sorolja
fel itt a téves információt tartalmazó, a manipulatív, a választási lehetőségeket eltitkoló, a
felmerült ellenvéleményeket elhallgató, a túl általános döntési lehetőségekre korlátozódó
előterjesztést.
300 Veres Pál — Golovics József: 2016, i.m. 15.