Oldal 250 [250]
IV. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG DE LEGE LATA ÉS DE LEGE FERENDA 249
kinevezett egyszemélyi egyetemi vezető kezdeményezési jogát, valamint közvetve
a szenátus döntési jogát, hiszen rektori kezdeményezés nélkül az előterjesztés
nem is kerülhet a szenátus elé. Az Alkotmánybíróság szerint az egyetértési jog
arra ad felhatalmazást, hogy a gazdasági tanács a rektori kezdeményezést akár
pusztán gazdaságossági szempontok alapján is meggátolhassa, s így a tudomá¬
nyos minőség érvényesülését esetlegesen megakadályozza, azaz ezzel alapjaiban
meghatározza és a saját maga által megállapított érdekeknek rendelje alá a rektori
kezdeményezést, s közvetve a tudományos, az oktatási és a kutatási tevékenységet,
vagyis a felsőoktatási intézmény alaptevékenységét döntéseivel alakító szenátusi
döntéshozatalt, végső soron a felsőoktatási önkormányzati szervek működését, az
autonóm döntéshozatalt megakadályozza." A határozathoz fűzött különvélemé¬
nyében Kiss László az egyetértési jog fentiek szerint meghatározott tartalmát nem
vitatta, azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy az nem önmagában és generálisan,
hanem a gyakorlásával akadályozni képes tárgykörök függvényében minősülhet
alkotmányellenesnek vagy sem." Ezt az álláspontot támasztja alá a korábban
már említett kuratóriumok kapcsán a német szakirodalomban megjelent azon
vélemény, hogy kellő pontossággal meghatározott és nem korlátlan, alkotmányos
felhatalmazáson alapuló hatáskör esetén, önmagában a kuratórium jogintézménye
nem lépi át az alkotmányosság határát, annak kialakítása a kormányzat finanszí¬
rozási kötelezettségére tekintettel elfogadható."
A fentiekből következően az egyetértési jog a konzisztórium esetében is olyan
erős elem a döntéshozatalban, amely képes az autonóm működés erőteljes be¬
folyásolására és korlátozására, ezért vonatkozásában már nem beszélhetünk a
kollegiális testületek esetében fennálló felelősségkizárásról. A konzisztórium
egyetértési joga gyakorlása ugyan nem szükségképpen vezet a tervezett döntés
meghozatalához, de a döntéshozatali eljárás logikájából kiindulva, ha a kancellár
vagy a rektor a konzisztórium elé terjeszt egy kérdést, akkor nagy valószínűség
szerint ahhoz kéri egyetértését, hogy az adott döntést meghozhassa, illetve javas¬
latot a szenátus elé terjeszthesse. Következésképpen az egyetértési jog megtaga¬
dása akadályozhatja meg a döntést. A szenátus hatáskörébe tartozó kérdéseknél
nem ennyire egyértelmű a helyzet, álláspontom szerint ott a szenátusi döntés
nem okszerűen következik abból, hogy a konzisztórium megadta egyetértését,
ugyanakkor nyilvánvalóan a pozitív határozat pszichikailag is ösztönzőleg hat
a szenátus támogató döntéshozatalára Egészen más a helyzet az egyetértési jog
megtagadásakor, hiszen ott, amennyiben utóbb kiderül, hogy a nem támogatott
303 39/2006. (IX. 27.) AB határozat, ABH 2006, 498-499.
304 Kiss László alkotmánybíró különvéleménye a 39/2006. (IX. 27.) AB határozathoz, ABH
2006, 498, 508. Az alkotmánybírósági határozat elemzésére lásd: Kocsis Miklós: 2011a,
i.m. 116-120.
305 Gross, Thomas: i.m. 899-900.