Oldal 247 [247]
246 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
számukra útmutatást nem adhat." Ezt a képet azért árnyalja Wolfgang Ernst, ??
aki feltárta, hogy római szenátusban ugyan kétségtelenül nem volt klasszikus
döntéshozatal, azaz nem volt formális határozathozatal egy pontosan megfo¬
galmazott előterjesztésről és az arra épülő határozati javaslatról. Sőt még csak a
határozatképesség mai értelemben vett ellenőrzésére sem került sor, és maga a
szavazatok összeszámlálása is csak a látható többség megállapításáig terjedt. A
végső döntéssel többé-kevésbé megfeleltethető sententia kialakításához szükséges
véleményalkotás során mindig szükségszerűen volt egyrészt olyan meghatározó
szenátor, aki mögé fel lehetett, kellett sorakozni, másrészt a végső sententia ki¬
alakítását az eljárást (discessio) vezető magistratus is képes volt befolyásolni oly
módon, hogy mindaddig nem zárta le a folyamatot, amíg az elvárt eredmény be
nem következett.?”
Ez azért is fontos, mert amint látni fogjuk, a felsőoktatási intézmények tes¬
tületei, különösen a szenátus és kari tanács a működés formalizáltságában, és
kiemelten a döntéshozatali rendben meghaladja a kollegiális testületek kereteit,
de magában a vitában, véleményformálásban és a döntéshozatal dinamikájában
azokkal erőteljes hasonlóság mutatható ki." Ezen típusjegyek vizsgálata azért
is indokolt, mert láthatóan vékony a határvonal a kollegiális és kollektív testüle¬
tek között. Önmagában még az sem eredményez kollektív testületi jelleget, ha a
kollegiális testületet esetlegesen határozathozatali jogosultsággal ruházzák fel,
amennyiben a kollegiális testületek esetleges döntéseinek hatályosulásához az
egyszemélyi vezető, illetve kivételes esetben felsőbb testület megerősítése szükséges,
mert végső soron ezen aktussal válik határozata ténylegesen döntéssé. , A kollegiális
határozat és a tényleges döntés közötti e viszony miatt nagy a veszélye annak, hogy
a kollegiális szervek a testületi felelőtlenség fórumaivá válnak." Megvizsgálva a
felsőoktatási intézményekben működő testületeket, megállapítható, hogy mind¬
egyik olyan grémium, amely jogszabályban (különösen az Nftv.-ben vagy annak
valamely végrehajtási rendeletében) vagy annak felhatalmazása alapján a szerve¬
zeti és működési szabályzatban (esetleg ez utóbbiból folyóan a részletszabályok
tekintetében utasításban, ügyrendben) meghatározottak szerint működik, tehát
intézményesített testület, és mindegyik besorolható a kollektív vagy a kollegiális
testület fogalma alá. Sőt egyes esetekben mindkettő típusjegyeit magukon viselik.
#1 Blasius, Hans: Der Rechnungshof als körperschaftlich kollegial verfasste unabhängige
Einrichtung, Juristenzeitung, 45. évfolyam, 1990/20, 955.
#2 Ernst, Wolfgang: im. 31-39.
#3 Ernst, Wolfgang: im. uo.
294 Így abban is, hogy a kollegiális testület további lényeges ismérve a kompromisszumra
való nagy fokú hajlam, a prejudikálástól való félelem, és a felelősségnek a gyakran az
anonimitásból fakadó hiánya. (Blasius, Hans: i.m. 955.)
#5 Szamel Lajos: 1982, i.m. 1-2.